Veled bástyákat ostromlok,
falakat ugrok át,
sánta létemre futóversenyt nyerek,
süketen abszolút hallásom van,
szegényen befektetek.
Veled mocskos létemre habfehér leszek,
halálszagúként is életillatot lehelek,
gyalogosan is lóval érkezem,
laposkúszásban magasra röppenek,
gyengeként is elharapom a vasat.
Veled némaságom ékesszólásra cserélem,
gyáva sunnyogóból oroszlán leszek,
bár mindig hátráltam, előre török,
ugyan sosem védtem meg magam,
mégis sarkamra állok.
Veled senkiből mindenki mindene leszek,
felfújt egóból a te férgecskéd,
szürke kishalból pompás páva,
nagyszájú pimaszból figyelmes fül.
Veled lármás fazonból csenddé válok,
szenvedélybetegből szenvedélyesen egészséges,
beszorult savanyúságból áradó édesség,
zsugoriból nagylelkű adakozó.
Veled igazság bajnokából igaz emberré,
nagy harcosból a béke követévé,
pöffeteg profból hálás tanítvánnyá,
másokat használóból másoknak használóvá leszek.
Veled okostojásból bölcsesség lelkévé,
keserűség savából öröm olajává,
kiábrándult cinikusból remény hírnökévé,
megnyomorítottból gyógyítóvá leszek.
Veled titkos rekordokat döntök,
halott betűt életté majszolok,
régi történetekből jövőt faragok,
szakállas csecsemő létemre újjászületek.
Veled két halból, öt kenyérből
világraszóló lakomát rendezek,
prostikból, bűnösökből angyalsereget gyúrok,
vizet borrá, bort vérré változtatok.
Múlandóból múlhatatlant,
apróból végtelent,
árulásból dicsőséget,
leprából hitet,
rosszból jóságot,
halálból életet nyerek.