38899 ima található a honlapon, összesen 66811 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai
    Naponta frissül

    Steinbach Józsefnek a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

    Az Ige Mellett „…az Úr szabadítót támasztott nekik…”(Bírák 3,12–31)

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    08

    (15) „…az Úr szabadítót támasztott nekik…” (Bírák 3,12–31)

    Miben áll Isten szabadítása?

    Isten szabadításának fontos része az, hogy Ő meginti népét, amikor azok hitetlenné és engedetlenné válnak. Isten népe azáltal is az Úr népévé lesz, hogy nyomorúságában bűnbánattal felfedezi az Isten kezét, átgondolja az életét, meglátja azt, amit rosszul tett. Isten szabadításának része a büntetés, amit Isten népe nem lázadva, hanem töredelmes szívvel fogad; mint akik könyörögve az Úrhoz kiáltanak, mint akik az Úrhoz fordulnak, mint akik megtérnek. Soha nem késő az Úrhoz kiáltani. Akkor vagyunk az Isten népe, ha az eseményeket mindig így is tudjuk értékelni. Soha ne csak a külső történéseket lásd! (12–15)

    Isten szabadítása az is, hogy Ő minden éles helyzetben ad egy Őáltala küldött vezetőt, akinek van látása, bátorsága, ereje, hogy kiutat mutasson a nyomorúságos helyzetből, aki mer világos döntéseket hozni ennek érdekében. Ezt azért fontos kimondani, mert ebben a világban nem lehet tökéletes döntéseket hozni. Egy döntés azonnal újabb ellenségeket teremt. Ezek a döntések, ebben a világban, gyakran súlyos döntések, végrehajtásuk kíméletlennek tűnhet. Ezt Éhúd bíra esetében is elmondhatjuk, ha a történet részleteit kezdjük el firtatni. A kérdés azonban az, hogy kit és mit szolgálva hozzuk meg ezeket a döntéseket, ebben a világban; azaz az Urat, az Ő ügyét, az Ő népét szolgáljuk, vagy valaki, valami egészen mást? (16–27)

    Isten szabadításához tartozik az, hogy Ő nem engedi, hogy népe fölé kerekedjenek népének ellenségei! Persze, aki engedetlen marad, annak az élete mindig tele van ellenségeskedéssel. Isten megszabadít az ellenségtől, attól az ellenségtől, akit ítéletként Ő hozott ránk. Gondoljunk a zsoltárok bizonyságtételeire. Ezt azonban sokféleképpen cselekszi meg az Úr: az ellenséget nem csak legyőzni lehet – ez mindig időleges megoldás, a Bírák könyvében is látjuk ezt –, az ellenségért lehet imádkozni, az ellenséggel meg lehet békülni az Úr előtt; ha pedig az ellenség győz le bennünket, az is lehet az Isten szabadítása, hittel ez is belátható… Jézus Krisztusra tekintve üdvösséges ismeret tudni azt, hogy az Isten szabadítása sokkal több annál, mint az ellenséget legyőzni, fölé kerekedni és így az ellenségtől megszabadulni. Itt ugyanis a legtöbb esetben gyarló, bűnös emberi érdekek és erők harca dúl. Isten országa: szeretet, békesség, öröm, a Szentlélek által. Ez az ország Jézus Krisztusban már eljött, de még nem teljesedett ki. Mi ezt az országot építjük. Ami krisztusi módon nem érhető el, az nem is kell, azon tartós áldás nem lehet!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „Ekkor az Úrhoz kiáltottak segítségért…”(Bírák 3,7–11)

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    07

    (9) „Ekkor az Úrhoz kiáltottak segítségért…” (Bírák 3,7–11)

    Elfeledkeztek az Úrról Izráel fiai. Ez a felejtés a leggyakoribb, örömben és nyomorúságban egyaránt. Ha az ember istenfelejtő, akkor mindig valami rosszat tesz; még akkor is, ha ezt jónak tünteti fel. Sajnos mesterek vagyunk mindezekben (7).

    Joggal támad fel az Úr haragja, noha türelme hosszú, szeretete nagy (Zsoltárok 145,8). De mi minden szeretettel visszaélünk, az Istenével és emberekével egyaránt. Az Úr haragja azt jelenti, hogy Ő elhagy bennünket, és ez a legnyomorúságosabb állapot, amit ember valaha átélhet. Döbbenetes, hogy nyolc évig tudott Isten népe ebben a nyomorúságban élni. Pedig Isten nélkül minden perc szenvedés, nemhogy nyolc év! Mi mióta élünk így, szinte berendezkedve a sokféle, gyakran szuperkomfortos, nyomorúságban! Kárrá lesz az emberi élet, az Úr nélkül (8).

    Amikor az Úrhoz kiáltunk, akkor az mindig a Szentlélek munkája. Nem azért kiált az ember az Úrhoz, mert megelégelte a sokféle nyomorúságot, amiben van, meg amit másoknak okoz, és amit a világban lát. Az ember mindig megmagyarázza, hogy nem ő a hibás, meg jól mennek a dolgok így is. Csak a Szentlélek végzi el azt, hogy az ember lelke halálosan belefáradjon abba, amiben dagonyázik ez a világ, ezért szabadító és szabadítás, Krisztus után kiáltson; ezt a csodát csakis az Úrtól várva (9–10).

    Pedig olyan gyönyörű lehetne ez a világ! Kiáltsunk, forduljunk az Úrhoz! Bánj velünk erős kézzel Urunk, csak ne hagyj elveszni! A Te erős kezed: irgalom, valóságos szabadítás! (10)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…hogy próbára tegye velük Izráelt…”(Bírák 3,1–6)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    06

    (1) „…hogy próbára tegye velük Izráelt…” (Bírák 3,1–6)

    Isten nem űzte ki mind a népeket az Ígéret Földjéről, vagyis nem adott azonnal és teljes győzelmet népének (3; 5). 

    Isten alázatra tanította népét és próbára tette őket. Isten megpróbálta népét, hogy az újabb nemzedék is megismerje az Urat (1), higgyen az Úrban, engedelmeskedjen az Úrnak (4), mint olyanok, akik a kísértések és próbák ellenére is megállnak, segítségül hívják az Urat (1). 

    Isten népe azonban újra és újra elbukott a kísértésekben (6). A környező népek lányai, szokásai, kultuszai érdekesebbek, izgalmasabbak voltak a megszokottnál. A paráznaság minden bűn melegágya, amelynek gyökere a hitetlenségből fakadó hűtlenség és elégedetlenség: valami új és jobb kell, valami más, a másé… 

    Ez egy diagnózis Isten népének hűtlenségéről, és ennek ellenére, Isten megtartó hűségéről. Ma is próbák sora alatt élünk, egy lüktető, ingerdús világban, ahol megállni csak az Úr erejével és kegyelmével lehetséges.

    *

    Isten célja volt a próbákkal az is, hogy az újabb nemzedék megtanuljon harcolni, az Úrban (2). 

    Harcolni, ebben a világban mindig kell; de Isten népe az Úr segítségét kérve harcol. 

    Jézus Krisztus követésében világossá lett ennek a harcnak igazi ereje, amely az irgalmas szeretet ereje. Isten népe a Lélek fegyverével harcol (Efezus 6,13), az Úr erejében bízva. 

    Ez azt jelenti, hogy Isten népe eleve arra a győzelemre alapoz, amely Jézus Krisztusban már az övé. Másrészt, Isten népe tudja, hogy ez a győzelem akkor is az övé, ha testi szemekkel láthatóan legyőzték őt. Sőt, Jézus Krisztus követője, nem vehet igénybe akármilyen eszközöket a győzelemért; eleve csak olyan harcban vesz részt, amely az Isten dicsőségéért folyik. 

    Ahol azonban az Isten dicsőségéért küzdenek, ott ez a küzdelem mindig csakis emberszeretettel párosulhat. Az egész emberiség szeretete elmélet, a konkrét helyzetben ez mindig a mieink és a körülöttünk élők krisztusi szeretetét jelenti. Nagy harc ez, áldott harc, a hit harca (1Timóteus 6,12).

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „... és azok megszabadítottákőket szorongatóik kezéből.” (Bírák 2,11–23)

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    05

    (16) „Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből.” (Bírák 2,11–23)

    Szorult helyzetben vagyunk. Gondoljuk át életünk szorult helyzeteit: kapcsolatokban, szituációkban, egyéni és közösségi, történelmi és társadalmi értelemben, látva a földi élet végét. Gondolj a saját szorult helyzetedre, arra, amiben éppen most vagy. Isten Igéje azt írja népéről, hogy „nagyon szorult helyzetbe jutottak”, már sokadszorra (15).

    Mi ennek a szorult helyzetnek az oka? Ha az okokat keressük, nekünk embereknek, van erre egy módszerünk, miszerint mindig a másik a hibás. Addig keressük, amíg a bűnbakot megtaláljuk, azt megbüntetjük, hogy mi magunk megnyugodhassunk. De még akkor is, ha egy adott, szorult helyzetben van is konkrét hibás, akkor sem oldja meg a helyzet nyomorúságát a bűnös megbüntetése. Isten nem a másikra mutat, hanem mindenkire mutat, most népére mutat, egészen személyesen rám és rád mutat. Minden nyomorúság oka a bűn, amely az élő Isten iránti hűtlenség, engedetlenség: „Elhagyták az Urat!” (12) Ez minden baj oka.

    Innentől kezdve rohanunk lefelé a lejtőn. Isten nélkül nincs áldás, nincs erő és öröm, az életnek nincs célja és értelme, az öncélú élet pedig a halálba rohan. Isten népe, amint idegen isteneket imádott, elhagyta ereje, nem tudott ellent állni ellenségeinek (14), és nemzedékről nemzedékre egyre megátalkodottabbak lettek (19). Minden „fejlődésnek” nevezett ívet tudunk-e így is szemlélni? Hitben, életben, szeretetben, erkölcsben fejlődtünk-e? Isten nélkül csak a megátalkodottság, a szorult helyzet nyomorúsága, a halál ereje nő. Isten ma is megpróbál bennünket, hiszen sokféle nép között, sokféle világban élünk, mint a Bírák korában (22–23). Megállunk-e a hitben? (1Korinthus 16,13)

    Micsoda felfoghatatlan kegyelem: Isten mégis engedetlen népe után nyúlt, megkönyörült rajtuk a legnagyobb nyomorúságban is, szabadítót küldött számukra, akit maga az Úr ruházott fel erővel (18). Minden ószövetségi bíró egy ilyen szabadító volt, akik az egyetlen szabadítóra, Jézus Krisztusra mutattak. Isten Őbenne a kárhozat, elveszett élet szorultságából emelt ki bennünket, könyörülő, megváltó szeretetével. Más szabadítót ne várjunk! Ragadjuk meg azt, aki minket megragadott (Filippi 3,12), hogy szorult helyzetünk mélységeiből tágas térre jussunk! (Zsoltárok 18,20)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…a nép hangos sírásra fakadt.”(Bírák 2,1–10)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    04

    (4) „…a nép hangos sírásra fakadt.” (Bírák 2,1–10)

    Isten kiválasztó, velünk üdvösséges szövetséget kötő kegyelme örökké érvényes: „Nem bontom fel veletek szövetségemet soha!” Isten kihozta népét a halálos szolgaságból és bevitte őket az Ígéret Földjére; ahogy ezt megígérte népének. Isten kihoz a halálból és bevisz az életbe. Ez, Jézus Krisztusban, világossá lett számunkra. Minden erre az örömhírre mutat, csakis ez a lényeg (1). Isten eme szeretetétől senki és semmi el nem választhat minket (Róma 8,38–39).

    Ez a megváltó, megtartó, örök szeretet szív szerint késszé és hajlandóvá tesz bennünket arra, hogy az Úrnak éljünk. Ez akkor azt jelentette, hogy Isten népe nem vehette át az Ígéret Földjén lakó népek idegen kultuszait, nem köthetett velük kiegyező szövetséget; ahol tehát birtokba vettek egy várost, ott a korábbi oltárokat le kellett rombolni, mert azok örök kísértést, „csapdát” jelentettek számukra (2–4). Isten népe levetette a régi embert és felöltötte az új embert (Efezus 4,22–23). A romos, életveszélyes épületet nem szabad javítgatni, hanem alapjaiban újat kell építeni, mert a régi ránk fog dőlni. Bizonyos területen nincsenek kompromisszumok.

    Amikor ezt kimondjuk, azonnal elkezdhetünk sírni, ahogy ezt Isten népe tette, amikor Isten biztató és mégis figyelmeztető szavát meghallotta (4). Bizony, mi sem tehetünk mást, mint töredelmes szívvel leborulunk, és hangosan, könyörögve sírunk: „Urunk, adj bizonyosságot, kiválasztó kegyelmedben! Urunk, adj új életet, amely bátran mond nemet arra, ami Teneked nem kedves! Urunk, bocsáss meg nekünk, mert olyan sokszor nem látjuk, ebben az átmeneti és halálosan bonyolult világban, akaratod gyakorlati megvalósulásának útját! Urunk, mutasd meg, hogy mikor tűrjünk, szeretetedre hivatkozva; és mikor kell határozottan dönteni! Lám, Bétel elfoglalásakor, irgalmazott néped egy ott lakónak, aki egy idegen, másik várost épített a nyakukba… (1,22–26) Urunk, vezess bennünket!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „Az Úr Júdával volt, ... De a völgy lakóitnem lehetett kiűzni…” (Bírák 1,16–36)

    Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    03

    (19) „Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni…” (Bírák 1,16–36)

    Mindegyik törzs igyekezett birtokba venni a neki elrendelt részt (16–26). Bőséggel maradtak azonban el nem foglalt területek Júda törzsének területén, beleértve Jeruzsálemet (19–21), de más törzsek területein is (27–36). Ahol eredményesek voltak, csak azért járhattak sikerrel, mert az Úr velük volt (22). A siker akkor áldás, akkor maradandó, ha azt az Úrtól kértük el, Őtőle kaptuk és mindvégig Őneki tulajdonítjuk azt. Az Úr nélkül semmit sem cselekedhetünk (János 15,5), ami azt is jelenti, hogy amit Őnélküle teszünk, azon nincs áldás, az bármilyen ügyeskedéssel és kaszabolással szerzett siker, az emberek szemében bármilyen dicsfényes siker is, valójában ideigvaló, mulandó, akár ítélet alatt is lehet. 

    Az is egyértelmű a mai Igéből, hogy az Úr folyamatos jelenlétére, vezetésére van szükség, hiszen Ő nem azonnal ad eredményt. Józsué könyve mintha arról tudósított volna, hogy elfoglalták az egész országot (Józsué 11,16–23); de a Bírák könyvéből kiderül, hogy ez még hosszú küzdelmek sorozata lesz, amely mind a mai napig tart. Isten, e-világban hűséges szolgálatot, küzdelmet vár tőlünk, de az eredmény nem azonnal, nem teljességében adatik. Életünk utolsó percéig harcoljuk a hit harcát (1Timóteus 6,12), folyamatosan megkérdezzük az Urat (1,1), odamenekülünk a kegyelem királyi székéhez (Zsidókhoz írt levél 4,16), és egyre inkább belátjuk, hogy ami ma eredmény volt, holnap már nem az. 

    Hűségesen tesszük a dolgunkat, hiszen az örök Ígéret Földje, a mennyei Jeruzsálem, a nekünk kirendelt rész, Jézus Krisztusban már a miénk. A rettenetes harcot nem nekünk kellett megharcolni, mert Isten hatalma és szeretete már megharcolta értünk azt (1,8). Nincs ennél nagyobb „eredmény”, ami nem kopik el soha. Ez az örökség erőt ad a hűséghez mindhalálig (Jelenések 2,10), és örömöt ad az „itteni” részeredményekhez…

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…megkérdezték az Urat…”(Bírák 1,1–15)

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    02

    (1) „…megkérdezték az Urat…” (Bírák 1,1–15)

    Megkérdezni az Urat, azt jelenti: segítségül hívni Őt. Az életünknek, a cselekedeteinknek az ad célt, értelmet, igazolást, hogy az Úr előtt, az Úr felhatalmazásából, az Úr áldását bírva tesszük azt, amit teszünk. Isten népe, azon belül az egyes hívő ember az Úr színe előtt él, rendszeresen megáll az Úr előtt, folyamatosan megkérdezi az Urat; vezetést, útmutatást kér. Ez annak elismerése, hogy nem mi, hanem csakis az Úr tudja jól, mit kell tenni, legyen meg mindenben az Úr akarata, ezért mindenben az Ő vezetésére és kegyelmére hagyatkozunk, engedelmes szívvel. Isten akaratát, ma, rendszeres kegyességgel, imádsággal, Isten Igéjére figyelve tudhatjuk meg, miközben hisszük, hogy Isten az eseményeknek is az Ura; nem engedi népét másként cselekedni…

    Isten népe, a mai Ige szerint is, megkérdezte az Urat. Isten népe addig Isten népe, amíg az Úr előtt áll. Ez a kérdés most, Józsué halála után, az Ígéret Földjének birtokba vételére vonatkozott. Júda és Simeon törzsei kérdezték meg az Urat, hogy a nekik kirendelt területet miként foglalhatják el (1–2). Isten megkérdezése egyben Isten segítségül hívását jelentette; tegyenek meg mindent, amit meg kell tenni, és semmit ne tegyenek, ami nem kedves az Úrnak. 

    Aki megkérdezi az Urat, aki az Úr előtt él, az mentes minden kegyetlenségtől – nem akarom a barbarizmus kifejezést használni –, amely másoknak fájdalmat okozhatna. Egy itt megemlített, legyőzött királlyal barbár módon bánnak Isten népének tagjai. Ez engedetlenség. Ezt Isten nem parancsolta. Vigyázzunk, mert napi kegyességünk a mindennapok éles küzdelmeiben lesz hitelessé. Ugyanakkor döbbenetes az igeszakasz leírása. Adóníbezek király ugyanezt a barbarizmust sok emberrel tette meg, hogy ellehetetlenítse őket a saját győzelme érdekében. Akkor látjuk, mit okoztunk mi másoknak, ha ugyanazt nekünk is a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk. Aki az Úr előtt áll, az érzékeny lesz mások szenvedéseire, még mielőtt a saját bőrén megtapasztalná azt. Áldott legyen, hogy Isten nem úgy fizet nekünk, ahogy mi másokkal bántunk; de aki erre a kegyelemre ráébredt, az irgalmassá lesz (5–7).

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett (9) „…az örökség…”(4Mózes 36)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    01

    (9) „…az örökség…” (4Mózes 36)

    Az egyes törzsek a letelepedés során is védték saját örökségüket. Mózes korábban elrendelte, hogy leányágon is lehet örökölni ott, ahol a családfőnek nem születtek fiúgyermekei (4Mózes 27,1–11). Ez a rendelkezés azonban felvetette azt a problémát, hogy akkor a leányok által örökölt rész később más törzshöz kerülhet (1–4). A törzsi vagyon védelme érdekében Mózes bevezette azt a rendelkezést – az Úr akarata szerint –, hogy a lányok csak saját családjuk nemzetségéből való férfihoz mehetnek férjhez. Így az örökség a törzsön belül maradt (8–9). 

    Az egyes, konkrét esetekben, mint Celofhád lányai esetében, ez így is történt (10–12). Mindig egy konkrét eset késztet átgondolni az életet, annak szabályozóit. Ilyenkor jó elcsendesedni, és az Úr elé állni, ahogy azt Mózes tette, hogy miként haladjunk tovább, az Úr akarata szerint, Őneki kedves módon (5). Az irány helyessége pedig ismét a konkrét esetek megvalósulásában igazolódik és lesz hitelessé.

    Lám, Istennek kedves a saját örökségünk, tulajdonunk védelme, amit az Úrtól kaptunk, hogy azzal sáfárkodjunk az Ő dicsőségére és a mieink javára. Aki a saját örökségét, „kincseit”, értékeit nem becsüli meg, az más tekintetben is megbízhatatlan és hűtlen ember. Az számít örökségnek, amit az Úrtól kaptunk; és azt kaptuk az Úrtól, amit nem másoktól vettünk el; másokat ügyeskedéssel megkárosítva, megbántva, kifosztva. Az ilyen vagyon nem örökség, az ilyen kincsre nem vonatkoznak az ígéretek, azon nincsen áldás. Az örökség szent, bibliai kifejezés, az értelme is szent.

    A ránk bízott igazi örökség, igazi, soha el nem rothadó kincs, az az örömhír, amely a feltámadott Jézus Krisztusban adatott nekünk. Ez az örökség túlmutat mindenféle saját határokon, mindenkit érint, egyetemes; de megerősíti a saját örökségünk, „itteni” örökségünk értékét, és nem leértékeli azt. Az Úrban a mi örökségünk maradandó és nem mulandó örökség. Csak, akinek örök életben megnyert bizonyossága van, az tud ebben a világban jól sáfárkodni az örökségével, egyszerre megbecsülni azt, megelégedni azzal, és továbbadni annak áldásait másoknak, elsősorban azoknak, akik közé helyezte az Isten. Az örök élet embere tud túltekinteni ezen a mulandó világon; hogy megbecsülje ezt a világot!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…ahol laktok, és ahol én is lakozom…”(4Mózes 35,9–34)

    Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    30

    (34) „…ahol laktok, és ahol én is lakozom…” (4Mózes 35,9–34)

    Az Úr népével van, velünk van, közöttünk lakik (34). Ez az áldott bizonyosság minden erőnk és reménységünk forrása. Mi Krisztusban, Krisztus bennünk!

    Az Úr velünk van abban, hogy egyszerre biztosítja a rendet, az élet védelmét, és az irgalmat a nyomorult bűnösök számára. Az irgalom csírái a menedékvárosok. A hat lévita menedékvárosba azok menekülhettek, akik nem szándékosan öltek, így elkerülve a vérbosszút (1Mózes 9,5–6), életben maradhattak ügyük tárgyalásáig (9–13). A menedékvárosokban védelmet találhattak a jövevények és a zsellérek; mindazok is, akik Izráel fiai között éltek (14–15).

    Az Úr velünk van abban, hogy védi az életet, minden tekintetben. A vérontás a legsúlyosabb bűn. Aki azonban szándékosan ölt, veszélyes tárggyal, vagy előre megfontolt indulatból, azt a menedékváros sem menthette meg a bosszútól (16–21). Akiről kiderült, hogy vétlen a vérontásban, az visszamehetett a menedékvárosba, és azt nem hagyhatta el a hivatalban lévő főpap haláláig (22–29). A főpap halála azt jelképezte, hogy eltörölték a gondatlanságból más ember halálát okozó vétkét. A tárgyaláson több ember hiteles tanúskodására volt szükség. A gyilkos, akár vétkes, akár vétlen abban, nem fizethetett váltságdíjat bűnéért, amellyel kiválthatta volna magát a halálból, vagy a menedékvárosba vonulástól (30–34), mert a kiontott vér engesztelést kívánt (1Mózes 4,10; 9,6). 

    Az Úr velünk van, közöttünk lakozik. Ő mindig az életet védő rend és az irgalom oldalán áll, a halált is legyőzte hatalmával. Jézus Krisztusban van engesztelés, Őbenne van bocsánat minden bűnünkre; de aki Jézus Krisztusban van, az irgalmas, az oltalmazza, védi, óvja az életet, minden tekintetben. Jézus Krisztus menedék a mi számunkra. Mi is menedékké leszünk mások számára.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…örökségükből adjanak városokata lévitáknak lakóhelyül.” (4Mózes 35,1–8)

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    29

    (2) „…örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül.” (4Mózes 35,1–8)

    Lévi törzse nem kapott külön területet az Ígéret Földjén, mert az ő feladatuk a szent sátor szolgálata volt; ettől a szent szolgálattól pedig semmi sem vonhatta el a figyelmüket (1–3).

    Az Úr azonban a lévitákról is gondoskodott, és városokat, ahhoz tartozó legelőket adott nekik. A városok száma pontosan meghatározott volt, és a legelők nagysága is: összesen negyvenkét város és hat menedékváros járt a lévitáknak, minden városhoz, a város körül, ezer könyöknyi legelő (4–6). 

    A léviták nem azért kapták ez az örökrészt, hogy megéljenek, hiszen a lévitákról gondoskodni kellett (5Mózes 14,27), hanem azért, mert ebben a világban nem lehet úgy élni, hogy ne lenne valami kis saját részed, „saját szobád, saját szőlőd, saját fügefád”, ami felett magad rendelkezel. Ez a tulajdon csak akkora lehetett, hogy a szent szolgálattól nem vonta el a figyelmet, de adott lehetőséget elvonulásra, erőgyűjtésre, imádságra, valamint fizikai aktivitásra, kétkezi munkára. Saját tulajdon nélkül nincs sem köz-, sem szent szolgálat. Ezt Isten Igéje világosan jelzi, már itt is felénk; ennek igazságát a tapasztalataink is igazolják. 

    Aki saját birtokára nem maradandó városként, nem önhitten, hanem hitben, és a megelégedettség lelkületével tekint, ahol „elég” neki megpihenni, hogy folytatni tudja a rámért szolgálatot, az egyben az örök élet egy áldott darabjaként tekint arra, mint az Úr ajándékára. 

    A léviták – az Úr parancsa szerint –, a saját városaik mellett, kaptak még hat menedékvárost (6). Ezek a menedékvárosok egyértelműen jelzik azt, hogy milyen az Isten, amiként ezt Jézus Krisztusban felénk is megmutatta: irgalmas. Valamint ezek a menedékvárosok az élő Istennek való szolgálat lényegét is meghirdetik, amely Jézus Krisztusban világossá lett számunkra: hiszen minden jogos, törvényes bosszú, minden agresszió és durvaság helyett, az irgalom rizikós, de egyetlen élhető „kultúrájának” csírái ezek.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…Kánaán földje jut nektek örökségül, a következőhatárok szerint.” (4Mózes 34)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    28

    (2) „…Kánaán földje jut nektek örökségül, a következő határok szerint.” (4Mózes 34)

    Délről haladva, pontosan meghatározza Isten Igéje az Ígéret Földjének határait (1–12). Ezek a határpontok többnyire könnyen beazonosítható helyeket jelölnek. Ezt a földet sorsvetéssel kellett felosztani a törzsek között (13). A Jordán folyó keleti felén örökséget szerző két és fél törzset csak ezután említi meg a szentíró (14). Az Ígéret Földjének felosztása, Eleázár pap és Józsué vezetésével történt, minden törzsből egy-egy vezető ember segítségével (16–29). Közülük ma már, számunkra csak a Júda törzséből származó Káléb ismert (19), aki csitította a népet, amikor a kémek beszámolója miatt kétségbeesett a nép a föld elfoglalhatatlansága miatt, és visszavágyott Egyiptomba (4Mózes 14,6–9). 

    *

    Az „itteni”, Istentől kapott örökségünknek pontosan kijelölt határai vannak. Azokon belül kell mozognunk, sáfárkodnunk, örülnünk; ahogy határai vannak a lehetőségeinknek, a tehetségünknek, a kimért időnknek is. Mindezeket elégedetten és hálával kell fogadnunk, nem irigykedve a másikra tekintve, hanem a magunkénak örülve, a miénket kell megtölteni mennyei tartalommal. 

    Az e-világi Ígéret Földje soha nem lesz teljesen a miénk, ahogy Isten népe, mind a mai napig nem birtokolja zavartalanul ezt a területet. Isten országa is már „itt” van, de majd „odaát” lesz teljessé, így a földi létben csak a „már igen és még nem” feszültségében élhetünk. 

    Ez a feszült helyzet is azt jelzi, hogy miként lehet hittel élni, mikor körülöttünk olyan sok a mindenféle idegen kultusz. Jézus Krisztus feltámadása ad a hitvalláshoz erőt, reménységet, értelmet, távlatot; de csakis úgy, hogy mi nem irtunk ki senkit, aki másként gondolja; de nem is adhatjuk oda a hitünket, hogy a békességért másnak legyen igaza. A hitvalló helyzet egy harcos helyzet, de nem mi harcolunk, hanem ellenünk harcolnak, és nekünk meg kell állnunk: mi senkit nem bántunk, és reménységgel tekintünk mindenkire, amit pedig Isten nekünk adott, azt nem engedhetjük el! 

    Ezékiel próféta, könyvének 47. és 48. fejezeteiben írja le, szinte ugyanezeket az országhatárokat, csak északról kezdi a felsorolást, hiszen a babiloni fogságból észak felől térhettek haza, az új kezdetre. 

    Ad új kezdetet az Úr, már e-világban; ugyanabban a hazában, amit számunkra kijelölt. Ez az új kezdet, az örök, maradéktalanul új haza előíze. 

    Az akkori törzsi vezetők közül ma már csak Káléb neve ismert, a többieké nem, pedig egykor mind tekintélyes nevek lehettek. A mi neveink is pár nemzedék után ismeretlenné lesznek. Reménységünk az, hogy a mi neveink fel vannak írva a mennyben (Lukács 10,20).

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…az Úr kezének oltalma alatt…”(4Mózes 33)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    27

    (3) „…az Úr kezének oltalma alatt…” (4Mózes 33)

    Mózes mindent feljegyzett, az Úr parancsára (2). Minden feljegyzés fontos, amit az Isten indítására teszünk. Ez azt is jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem kell feljegyezni. Azt kell feljegyezni, amiben megtapasztaltuk az Úr vezetését és megtartó oltalmát, minden emberi gyengeségünk ellenére is. Amikor az ember jegyzetel, akkor már, tudva-tudatlanul is, az Isten színe előtt áll, mert reflektálni kénytelen az életét, a tetteit. Ilyenkor munkálni kezd a Szentlélek, és közben vezet. Minden írás az Isten után kiált, ha tagadja is Őt. Ez nem menti fel az istentelent, de megtérésre segítheti. Írj, jegyezd fel, amit tapasztalsz, reflektálj! Közben Isten Lelke kézbe vesz, akár akarod, akár nem. A reflektálatlanság a legveszélyesebb, amikor az ember semminek nem néz utána. Írj, de többnyire ne fárassz vele senkit! Elsősorban magadnak írj, ne az interneten! Közben majd az is kiderül, hogy mi tartozik ebből másra. Minden, Istennek kedves művészet, minden szent és ihletet tevékenység, minden megtérés olvasva és jegyzetelve kezdődött. Az Írást is jegyzetelve olvasd, írd az üzeneteket, a kérdéseket, a bizonyosságokat! Közben világossá lesz számodra, hogy az Úr oltalma és vezetése alatt vagy!

    Az útvonal követhető, noha több táborhely neve még nem azonosítható biztosan: Egyiptomból délre haladtak, a Sínai-félsziget belseje felé, a Sínai-hegyig, ahol a Tízparancsolatot kapták (3–15). Onnan észak felé haladtak, az Akabai-öböl mentén, annak északi csücskéig, Ecjón-Geberig (16–35). Innentől kezdődik a nagy kevergés, közel harmincnyolc éven át. Az Isten elleni lázadás miatt – a kémek elbizonytalanítják a népet, visszavágyódás Egyiptomba, lázadás a manna ellen –, belső zavargások és külső ellenállás terheli a népet, amíg egy nemzedék kihal. Többek között Edóm népe nem engedi át őket az országán. A Cin-pusztában található Kádésban vesztegelnek, észak felé nem tudnak behatolni, kerülgetik a Hór-hegyét, visszatérnek az Akabai-öböl csúcsáig, majd Edómot keletről megkerülve, a Holt-tenger déli részén jutnak el Móáb országának határához, Ijjé-Abárímhoz, a Zered-patakon, majd Arnón-patakon át, egészen a Nébó-hegyig (40–49). Közben, még a Hór-hegyénél, meghalt Áron főpap (38). Ilyenkor szokta a gyarló szív azt kérdezni, negyven év kevergés, egy nemzedék halála után: „Hol van az Isten oltalma?” Pedig a nép engedetlensége okozott minden kevergést, és éppen az a kegyelem, hogy az Úr még a kevergésben is oltalmazta és nem hagyta el őket. 

    Az Úr kezének oltalma alatt haladt Isten népe, Egyiptomból, az Ígéret Földje felé végig (3). Sok engedetlenség; ezért sok fárasztó kanyar, zsákutca, vargabetű; számos puszta (Étám, Szin, Párán, Cin) jellemezte ezt az utat. Belső lázadások terhelték, külső ellenségek akadályozták a haladást; tehát küzdelmes és harcos volt az út. Egy nemzedék meghalt a pusztában. Mégis, az Úr oltalmazta Isten népét, egészen a megérkezésig; a pusztában is mindig adott felüdülést (9), ételt és italt (14). Egyesek nem e testben érték meg a megérkezést, mert az ígéretek túlmutatnak e-világon; de aki hitben jár, az bizonyosan megérkezik. Akit az Úr oltalmaz, az hitben jár. Akit az Úr oltalmaz, az előbb-utóbb ráébred arra, hogy ő az Úr gyermeke, és életének zsákutcáit megbánva, láthatóan is hitben kezd el járni. Az Úr akkor is megoltalmazza övéit, ha testi szemekkel nem tapasztalunk oltalmat. 

    Egy kemény feltételt olvasunk itt, a leírás végén, egyértelműen az Ószövetség nyelvén: Az Úr, népének adta azt a földet; de ha nem űzik ki az ottani népeket és nem rombolják le azok kultuszait, akkor az ottaniak fogják legyőzni őket (50–56). Jézus Krisztus más törvényt hozott, de azt is hangsúlyozta, hogy a krisztusi szeretet kereszthordozással jár (Máté 16,24); legyőznek bennünket, de el nem pusztíthatnak. Az ószövetségi törvény világos, itt az e-világban járható utat hirdette meg nekünk az Isten; azaz a gyarló emberi logika szerint érthetően fogalmazott ugyanaz az Isten; aki az újszövetségi törvényben az Őneki kedves módon tárta elénk akaratát. Az Úr akarata Krisztus megváltó szeretetében látható kristálytisztán. Jézus Krisztus oltalmunk örök forrása.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."