38899 ima található a honlapon, összesen 66811 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Benyik György - Igézők

    Dr. Benyik György - Igézők
    Hetente frissül

    Dr. Benyik György:
    Igézők - Elmélkedések a liturgikus év ciklusának olvasmányairól (Agapé, Szeged 2012)

    Dr. Benyik György: Igéző

    Biblián belüli magyarázat (Előszó a kötet elé)

    Az Ószövetség és az Újszövetség nem csupán a Biblia egymás után íródott szövegeinek egyetlen kötetbe egybe szerkesztett változata, hanem a későbbi (újszövetségi) szövegek utalnak a korábbi (ószövetségi) szövegekre. A szentírási szövegeket nemcsak őrizték, hanem „használták” és értelmezték is a zsinagógában és a keresztény egyházban egyaránt. Ezért ezeknek a szövegeknek és a szövegekbe zárt isteni üzeneteknek többféle hallgatósága volt és van, ennél fogva igen gazdag az értelmezési története.

    Minden szövegnek van egy ún. történeti értelme, amelyet az emberi szerző a maga korában az első hallgatóságának vagy olvasóinak akart közölni. Ez igen közel áll a szöveg születésének történeti eseményeihez, számos esetben ezekre és az ezt át élő zsidók vallási érzéseire reflektál és azt bátorítja, a hitetlenség megromlása esetén  ezeket korholja.

    A későbbi olvasók számra ezek a szövegek modell értékűek lettek, éppen úgy lelki tápláléknak használták őket, mint elődeik, gyakran olyan intenzíven figyeltek oda a tanítására, hogy még ki is egészítették azt, a saját koruk igényei szerint.

    A prófétai szövegeket csak később kezdték felolvasni a zsinagógákban, ahhoz hasonlóan, mint a Tóra, Mózes öt könyvének kommentárjait. A Kr.e. 4. századra már ezek a szövegek is nagy tekintélyre tettek szert és a babiloni fogságból visszatért zsidók spirituális táplálékául, a jövendő reménység ébrentartására használták. Egyre inkább úgy vélték, hogy  Mózes és a próféták olyan rendkívüli isteni megvilágosításban részesültek, hogy szövegeiknek nem csak első értelme van, hanem számos titkos tanítást rejtettek el a szövegekben, amelyet csak később fedeztek fel bennük. A Biblia szövegeinek olvasói és hallgatói tehát önkritikusak voltak, tanulni akartak ezekből a szövegekből és nem szórakozni, időt tölteni ezeknek a szövegeknek az olvasásával. A Biblia olvasója és hallgatója tehát különbözik a profán irodalom olvasójától, mert meg van győződve arról, hogy bizonyos vallási ismeretekre csak ezen szövegek olvasása és megértése kapcsán tehet szert.

    A Kr.e. 2. században ezért olvasták többek között Qumránban (de a zsinagógában is) olyan lelkesen a prófétai szövegeket, mert bennük remélték megtalálni az eligazítást hétköznapi életükre és a történelem értelmére is.

    A zsidók és a keresztények Isten szabadításának mikéntjét és a végső szabadító érkezésének időpontját és körülményeit is szerették volna megtalálni ezekben a szövegekben. A Jézust követő zsidók azonban mesterük tanítása nyomán olyan szemléletre tettek szert, amely megtanította őket úgy olvasni a prófétákat, hogy azokból felismerték a Messiás Jézus tetteit. Jézus működése nélkül az ószövetségi szövegek a keresztény értelmüket soha nem nyerték volna el és nem érte volna őket az a szerencsés meglepetés, hogy a zsidóságtól elkülönült keresztény egyház éppen olyan szorgalmasan őrizte az „Írásokat” vagyis az ószövetségi szövegeket, mint a Jézus életét és tanítását rögzítő evangéliumokat és az ősegyház levelezését.

    Ennek egyik jele, hogy a próféták szövegeit a keresztény közösségekben is szívesen és rendszeresen felolvasták, és ezzel egy a zsidóságtól különböző, számban egyre gyarapodó másik közösségben is őrizték, sőt a pogány keresztények révén más népekkel is megismertették ezeket a szövegeket. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja következtében megszaporodtak azok az ószövetségi szövegek, amelyeket a keresztény liturgiában felolvasunk. Ennek következtében új feladat vár az igehirdetőkre, amikor ezeket egy a születési körülményeitől lényegesen különböző másik vallási közösségben kell felolvasni, az isteni kinyilatkoztatás tanújaként. Ez a kötet azoknak akar segítséget nyújtani, akik egyszerre szeretnék megtudni az ószövetségi szövegek történeti értelmét és a keresztény értelmezését. Igyekeztem közérthető módon összegezni több évszázados értelmezési szokásokat, hogy az mai olvasó könnyebben találja meg benne az örökké élő isteni bölcsességet és használja azt saját hétköznapjai vezérlő fonalául.

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 15,9–17 Barátaimnak mondalak titeketHúsvét 6. vasárnapja

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    08

    Gogol, a nagy orosz író szerint: „nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél… lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.” Úgy gondolom, aki meg tudja tartani az igaz barátságot, az önmagában is lelki fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. Igaz a magyar mondás: „madarat tolláról, embert barátjáról” lehet megismerni. A Bibliában Dávid és Jonatán barátságáról olvassuk: „Jonatán egész lelkével szerette Dávidot” (1Sám 20,17). Isten Ábrahámot barátjának nevezi (2Krón 20,7), mivel Isten beavatta terveibe. Hasonló a helyzet Mózessel is (Ter 18,17–21), „Isten úgy beszélt vele, mint az ember barátjával.” Ezért a zsidó bölcsességi irodalomban gyakran olvashatunk a barátról. A Példabeszédek könyvéből megtudjuk, hogy „van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél”, továbbá, hogy a barátok kritikájukkal egymást szolgálják (27,6). Persze Jób ezt nem mondhatja el barátairól. Az ókorban a „király barátja” cím igen nagy méltóságot jelentett.

    Az Újszövetségben a barát szerepel gúnyos értelemben is, amikor a gazda kijelenti: „barátom, nem cselekszem veled igazságtalanul” (Mt 20,13). Jézust gúnyosan a „vámszedők és bűnösök barátjának” (Mt 11,19) nevezik, de Lukács evangéliumában a barát szó szinte mindig két vagy több ember jó kapcsolatára utal. Annyira jó kapcsolat ez, hogy például az ember barátjának, ha az kenyeret kér tőle, nem ad követ.

    János evangéliumában már Keresztelő János a „vőlegény, Jézus barátjának” nevezte magát (3,29), ami azt jelenti, hogy örül a sikereinek. Jézus Lázárt nevezte barátjának, halálát meg is könnyezte.

    De a legkülönösebb gondolatmenetet a barátságról éppen János evangéliumában olvashatjuk, a hagyományosan búcsúbeszédnek nevezett szakaszban: Jézus felfedi tanítványaihoz fűződő viszonyát. A Mester és tanítvány kapcsolatát, amely hasonlított az úr és a szolga kapcsolatához, Jézus feloldja, és tanítványait barátainak nevezi.

    Ez azonban nem ingyenes barátság. Akkor lesznek valóban a barátai, ha megteszik mindazt, amit parancsolt nekik. Vagyis Jézus parancsai új viszonyt teremtenek közte és tanítványai között, akik valamit megértenek a parancsok révén Jézus lelkéből. Majd a Mester talányosan jövendő sorsára utalva felállítja számunkra a legkülönösebb barátság mércét: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ezt a mondatot a János-közösségben már a beteljesült próféciaként olvasták, és mértékadó köteléknek nevezték. Isten barátai mindig a szeretet hősei, az Isten bajnokai. Nem olyan üres és kétértelmű cím ez, mint Pilátusé, aki a „császár barátja” volt.

    A mai ember az alkalmazkodás, az eligazodás miatt sok ismerőst szerez magának a világban, akiket gyakran meggondolatlanul „barátainak” nevez. Ahogyan az angol nyelvben szinte minden ismerőst barátnak (friend) neveznek, vagy a pesti zsargonban havernak mondanak. A magyar nyelv jól ismeri a barátságok különböző természetét. Lehet haverkodni, de ez semmi komolyat nem jelent. Lehet bratyizni, ami nem jelent őszinte kapcsolatot, még a „cimboraság” is csak érzelmi kapcsolat csupán, a közös bulik által összekovácsolt fiatalok kapcsolata. Lehet valaki barátságos és nyájas, akár szívélyes is, de ez legtöbbször csak az érintkezési stílusra vonatkozik, és nem jelent szent, igaz barátságot.

    Jézus amikor életét adta barátaiért, vagyis tanítványaiért, akkor nem szívélyeskedett, nem haverkodott, nem is cimboraságot akart kötni velünk, hanem mély, igaz barátsággal utat mutatni az Istenhez, az utasítások helyett a megértő barátságon keresztül. Csakhogy Jézust az emberekhez fűződő barátsága soha sem zavarta az Atyához fűződő kapcsolatában. Számára minden ember – igaz és bűnös – Isten képmása, akivel a kapcsolatot lélektől lélekig kell kiépíteni, hogy megmentse őket az örök életre. A még nem tökéletes tanítványokat is barátainak nevezte. Reméljük, hogy ez a barátság átformál bennünket, hiszen Gogol is azt mondta: „lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes”, igazán szentet csak az, akit az Isten barátjának neveznek.

    Jézus barátainak imája

    Istenem! Te egykoron szövetséget kötöttél az emberekkel. Az emberek mégis bűnben maradtak, és sokszor megfeledkeztek erről a szövetségről. De te nem hagytad annyiban, egyszülött Fiadat küldted el hozzánk, abban a reményben, hogy őt csak megbecsüljük. Uram! Mi az ember, hogy ennyi gondod van rá? Bűnös és önző. Krisztus Urunk, te mégis immár baráti jobbodat nyújtod nekünk. Nem mint szolgákkal, hanem mint baráttal bánsz velünk. Nemcsak azt mondod meg, mit kell tennünk, hanem példát mutatva jársz előttünk, és végtelen szeretetedben életedet is adod értünk. Szeretnénk úgy élni, amint mutattad nekünk! Ezért kérünk, drága Megváltónk, tégy minket méltóvá erre a barátságra! Add, hogy valóban úgy tudjuk szeretni egymást, ahogy te szerettél minket! Növeld szeretetünket és hűségünket! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 15,1–8Húsvét 5. vasárnapja

    Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    01
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 15,1–8 Húsvét 5. vasárnapja

    „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz”

    A szőlőtőről és szőlővesszőről szóló képes beszéd a palesztinai szőlészeti hagyományokra alapozódik. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy a szőlővesszőket nem kötötték karóhoz, hanem szabadon hagyták a földön kúszni, hogy leveleikkel árnyékot biztosítsanak a földnek és az később száradjon ki. Ennek következtében az összegabalyodott szőlővesszők között lehetetlen volt rendet teremteni, nem látszott, hogy melyik vessző melyik tőhöz tartozik. Csak akkor derült ki, ha egyiket elvágták, és elszáradt.

    Bár R. Bultmann a szőlő hasonlatnak mandeista gnosztikus eredetet tulajdonít, ma már egyértelműen mondhatjuk, hogy a szőlő-hasonlat hozzátartozik a bibliai Izrael világához. A legismertebb prófétai párbeszédet Izajás könyvében, az 5. fejezet 1. versében olvashatjuk, és ez talán irodalmi előzménye ennek a jánosi szövegnek. De megesik, hogy az Úr szőlője azonos Jákobbal, (Iz 27,2–6). De a

    80.zsoltár 9–16. versében az Úr szőlőtőt hozott Egyiptomból, és elültette. A szőlőtő óriásivá nőtt. Ez a képes beszéd a választott népre vonatkozik. A Jézus Sirák fia könyvében a bölcsesség a szőlőtő, (24,17) Josephus Flavius tanúsága szerint a heródesi templom bejáratára egy óriási arany szőlővessző került, a nemzeti identitás jelképeként. Qumranból előkerült töredékek Izraelt azonosítják a szőlővesszővel. A qumrani metaforikus beszédben a sajtó és a torony a templomra vonatkozik.

    Amikor Jézus a legsajátosabb kinyilatkoztatási formulát alkalmazva kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő”, akkor ezzel magát az igazi Izrael képviselőjének nyilvánítja. A képes beszédnek ilyen értelemben súlyos mondanivalója volt, aki nem tartozik Jézushoz, az nem tartozik a hiteles választott néphez. A szőlőtő és a szőlőveszszők kölcsönös kapcsolatáról mondottak egy spirituális kapcsolatra utalnak, amely addig gyümölcsöző, ameddig ez a kapcsolat tart. Amint leválik Jézusról, esélye sincs arra, hogy értékes gyümölcsöt teremjen, sőt maga is elszárad.

    Jézus tanítása tisztítja meg a tanítványokat, de a megtisztítás csak akkor hatásos, ha fennmarad a közösség Jézussal, az igazi szőlőtővel. János irataiban az Egyház soha nem szervezeti egység, mint Szent Pálnál, aki mindig megteremtette az általa misszionált közösségnek a szervezeti kereteit. Bizonyára János is megszervezte a közösségeit, de ő erről keveset szól, inkább a spirituális kapcsolatról beszél.

    Jézus szeretetében megmaradni, nem eltávolodni az első szeretettől, ahogyan azt a Jelenések könyvében olvashatjuk, életfontosságú minden közösség számára. Az Egyház megújulása mindig az Isten Igéjéből forrásozik, a tagok megújulása az Istenhez kötődés megújításából ered. Nem sok értelme van egy nemzetközi szervezethez, a Római Katolikus Egyházhoz tartozni, ha nem ápoljuk kapcsolatunkat Jézussal, az Istennel. A II. Vatikáni Zsinaton a megújulást az Isten Igéjéhez, az Evangéliumhoz fordulásban látták az Egyház vezető püspökei. A szervezeti megújulás csak ennek a vitának a lezárása után következett be.

    A hívők más-más helyen találhatók az Egyház szervezetében, néha nem is a szervezet csúcsán, de ha kapcsolatuk az Istennel élő, bármely helyről megújíthatja az Egyházat. Teréz anya nem vezetett egyetlen római kongregációt sem, mégis sajátos karizmájával, áldozatos hitéből fakadó jézusi szeretetével megújította az egész indiai Egyházat, és nagy hatással volt az európaiakra is. Az isteni életbe való bekapcsolódás nagy kalandja mindegyikünknek adott, mindegyikünknek van lehetősége értékes „gyümölcsöket” teremni az Egyház számára, ha megmaradunk Isten szeretetében, és ha az Isten is velünk van.

    A szőlővessző imája

    Az én helyem, Uram, benned van, mint szőlővesszőnek a tőkében. Minden jó bennem tőled származik, ugyanis te táplálsz engem. Te vagy, aki megadod nekem mindazt, amire szükségem van, hogy bőséges termést hozzak. Nélküled nem tudok élni, nem tudom a feladatom végezni, elszáradok. Te mérhetetlen szeretetedben mégis megengedted, hogy ott próbáljak boldogulni, ahol szeretnék. Bűnös szívem el is sodródott tőled messzire. De érzem, tudom, hogy ez nekem nem jó. Szomjazlak téged, Királyom! Vágyódom utánad! Kérlek, segíts nekem megmaradnom benned, hiszen itt, nálad vagyok otthon! Segíts nekem sok gyümölcsöt teremni, hogy Atyám igazi dicsőségére válhassak! Köszönöm, Krisztusom, hogy táplálsz és támaszom vagy! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 10, 11–18Húsvét 4. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    24
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 10, 11–18 Húsvét 4. vasárnapja

    „A jó pásztor életét adja a juhokért”

    János evangéliumának ez a szakasza a képes beszéd műfajába tartozik, azt jelenti, hogy a beszédnek rejtett értelme van. Annyiban különbözik az allegóriától, hogy nem minden részletének rejtett az értelme, hanem csak a fő mondanivalóé, a részleteket pedig ennek kell alárendelni.

    A választott nép tagjai igen sokáig főleg pásztorok voltak. Ez a foglalkozás és a hozzá tartozó képek mélyen beivódtak a beszédükbe és a gondolkodásukba. Babilonban a királyokat is pásztorként értelmezték, és az alárendelt népet nyájnak tartották. Az Ószövetség ritkán használja Istennel kapcsolatban a pásztor szót, de a pásztor viselkedésére vonatkozó tulajdonságokkal szívesen jellemezte az Isten és népe közötti kapcsolatot. A királyokat csak akkor nevezte pásztoroknak, ha bírálta őket, tehát legtöbb esetben hűtlen pásztorként emlegette őket. A jámbor zsidó a zsoltárokban (23,1) az Istent nevezi pásztornak és a gondviselést a pásztorkodás eredményének.

    Jézus korában a pásztorok inkább a rablók és törvényen kívüliek kategóriájába tartoztak, ezért komoly jelzés értéke van annak, hogy az evangéliumokban Jézus jászla köré gyűlnek. A nomád életformának ez a különös változata pásztort és nyáját egyetlen életközösséggé formálta. A pásztornak erős embernek kellett lenni, hogy megvédje nyáját a vadállatoktól és a veszélyes rablóktól.

    Jézus és közösségének kapcsolatát adja vissza ez a képes beszéd, amelynek hagyománya a jézusi korra vezethető vissza. Ezért csak későbbi újraértelmezésnek tarthatjuk, hogy a zsinagóga és Jézus közösségének az elkülönülésén túl, a zsidók és keresztények elkülönüléséről is szólna. Rejtett utalással beszél arról is, hogy Jézus életét adja azokért, akik őt követik.

    A középkorban a beszédnek kozmikus értelmet is tulajdonítottak. Az emberiség volt a nyáj, az akol a világ vagy a kozmosz, a tolvajok és a rablók a sátán, a kapu pedig Jézus születése és halála, a pásztor a testé lett Isten Igéje. A „kimenni” ige pedig rejtett felszólítás, hogy eltávolodjunk a világtól, hogy bemehessünk az örökkévalóságba. A beszéd ilyen értelmezése távol áll az eredeti értelmétől, és inkább a beszéd szerkezetét felhasználva egy új értelem belemagyarázásra.

    Mit jelent ez a mai Egyház számára? Minden szervezeti forma ellenére, Jézus vezetése az Egyházban vitathatatlan, és most is így valósul meg. A nyáj pedig leginkább azt az embert tartja spirituális vezetőjének, aki kész akár az életét is adni az új közösségért. A spirituális vezetők hangja ismerősen cseng a lelki élet után vágyók szívében, ezért nem parancsra, előírásra, vagy kötelességnek engedelmeskedve követik, hanem azért, mert ismerik a hangját. Vannak most is, akik mímelt, kegyes beszéddel, mint béresek a juhok, vagyis a hívők bizalmába akarnak férkőzni, de életüket soha nem adnák értük. Olyanok is akadnak, akik nem a „kapun”, vagyis Jézus Krisztuson keresztül jutnak az Egyházba, vagyis az akolba, ezek hangja hidegen hagyja az Egyház tagjait, ezért nemigen követik a hívők.

    A legszomorúbb azonban, hogy a társadalom atomizálódása a közösségek felbomlásához vezet, és ennek a képnek a megértése sok városi ember számára nehézséget jelent. A pásztor és nyáj között kialakult életközösséget korszerűtlennek és a mai életre alkalmazhatatlannak tartják. Más a társadalom, vezetés, eszmény. Az életveszélyes vezetői küldetés helyett gyakorta a felelőtlen megélhetési politizálás a vezető követendő példaképe. A bibliai időkben az így gondolkodó királyokat, „hűtlen pásztoroknak” nevezték a próféták. Az egész 20. század az egyén felszabadításának címszava alatt szétbomlasztotta a közösségeket, sőt hangsúlyozta az egyénnek a közösségek bomlasztására való jogát. Az eredmény, hogy védtelenek lettünk. Ha egy embert megtámadnak, nincsenek barátai, akik a segítségére sietnek, ha megölnek valakit, a családját nem gyámolítják. A közösségek nem érzik, támogatniuk kell gyenge tagjaikat. Csak reméljük, hogy a templomi közösségek meghallják Jézus, a jó pásztor szavát, és egyesülnek közösségteremtő szándékával, és valóban egy nyáj lesznek, amely segít és védelmez.

    A pásztort ismerő juhok imája

    Jézusunk! Valóban olyanok vagyunk, mint a juhok. Ha nincsen cél az életünkben, csak bolyongunk az élet mezején. Ilyenkor a gonosz is könnyen ránk talál, felfal és szétszór minket. Urunk! Szükségünk van pásztorra. Te vagy az egyetlen jó pásztor az életünkben. Légy a mi igaz és jó pásztorunk! Egyedül te ismered az utat, amely az örök életbe vezet. Krisztusom, vezesd nyájadat az üdvösségre! Egyedül te vagy képes legyőzni a bűn vérszomjas farkasát. Megvál- tónk, kérünk, védelmezz ettől a farkastól, ne hagyd, hogy elragadjon minket! Szükségünk van rád! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 24,35–48Húsvét 3. vasárnapja

    Napi Ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    17
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 24,35–48 Húsvét 3. vasárnapja

    „Megnyitotta elméjüket”

    Lukács feltámadás-elbeszélése összeköti az első közösség váratlan találkozását a feltámadt Jézussal és a keresztény ősegyház küldetésének ünnepélyes kinyilatkoztatását. Lukács ezt a hosszú folyamatot egyetlen jelenetbe képes belesűríteni anélkül, hogy elsikkadnának a részletek. A „Békesség nektek” köszöntéssel – amely feltehetően a héber Salom görögösített változata, és amelyet számos kódex kiegészít egy bemutatkozó formulával: „Én vagyok, ne féljetek” – alkalmas arra is, hogy jelezze a feltámadottat megpillantó közösség lelki állapotát.

    A tanítványok nem tudják eldönteni, vajon a valóság-e amit látnak, vagy csupán a képzeletük játéka. Jézus viszont erre reagál, és el akarja oszlatni a „kételyeiket”. Megtapinthatják, azonosíthatják a sebeit. Együtt étkezik velük, hogy meggyőzze, nem szellem, hanem valóságos ember.

    Itt a történet megszakad. Valószínűleg hosszabb ideig „ismerkedett” Jézussal a közösség, de a gyakorlott író már tudja, hogy köny- vébe csak a következő deklarációt kell rögzíteni, ami ezután következik, az már a látottakból levont teológiai következtetés. Jézus halálával és feltámadásával beteljesítette a próféták által előre jövendölt sorsot, a szenvedést és a feltámadást is. A lukácsi összegezés szerint eddig tart Jézus önértelmezése saját nyilvános működéséről. De mivel az evangélista elő akarja készíteni másik művét, az Apostolok Cselekedeteit az olvasó számára, ezért Jézus a közösség küldetéséről kezd beszélni. Ez a beszéd olyan részletes, hogy méltán tekinthetjük kifejtésének a következő lukácsi művet. Megtérést hirdetni minden népnek, Jeruzsálemtől kezdve. Ilyen kifejezett pogány missziós küldetéssel másutt nem találkozhatunk. Sőt az elbeszélő gondosan elválasztja egymástól a feltámadást, a mennybemenetelt és a Szentlélek eljövetelét.

    Ezek a hittitkok és teológiai valóságok, amelyek igen fontos szerepet játszanak minden hívő közösség és egyén életében. Nem véletlen, hogy a későbbi hitvallások ezeknek a kimondására nagy súlyt fektettek: Hiszem a test feltámadását, hiszem hogy Jézus felment a mennybe, hiszem a Szentlélek eljövetelét. Fontos, hogy a hitigazságokhoz ne elméleti szinten, hanem a beleegyező és együttműködő hit által kapcsolódjunk, hogy Jézus mellett személyesen, elkötelezetten döntsünk.

    Az Evangéliumokat sokan olvassák, az Apostolok Cselekedeteit kevesebben, mer azt gondolják, az evangéliumok érdekesebbek, az Apostolok Cselekedetei unalmasabbak. Annyiban van igazuk, hogy ami Isten és Jézus között történt, azt elolvashatjuk az Evangéliumokban, ami viszont az ember és az isteni üzenet között történik, azt az utóbbi könyv rögzítette. Mivel hangsúlyozottan emberekről szól, az isteni jelenséggel és üzenettel kapcsolatos emberi döntésekről, ezért ennek mechanizmusát, gyengeségeit jól ismerjük.

    Azt a tényt is ismerjük, amikor ez az isteni történet itt megszakad. Amikor nem folytatódik bennünk. Az Egyházban a hívő megértés és elkötelezettség szintje nehezen mérhető. Intézményesen ugyan némileg követhető a hívők aktivitása, illetve a megszentelt intézményekhez való kapcsolódása. Akik szolgálatokat vállalnak az Egyházban, akik a papságra és a szerzetességre elkötelezik magukat, azok valószínűleg nemcsak megértették az Evangéliumot, hanem személyesen érdekeltek a folytatásában. De egyetlen megszentelt státus, szerzetesi fogadalom vagy papszentelés sem százszázalékos garancia a magas szintű elkötelezettségre. De a gyümölcsökből következtethetünk az egyén és a közösség elkötelezettségének szintjére és erejére. Ahol kultúrává szelídül a kereszténység ott szokás lesz belőle és művészeti produktum. A szentek szobrai, a kő, a fa beszélnek, néha helyettünk is, de csak annak mondanak valamit, akinek személyes köze van ehhez az életformához, az aktív keresztény élethez. Akinek megnyílt az elméje, megérti, hogy Jézus története nemcsak szép, nemcsak értelmes, hanem engem is hasonló tettekre szólít.

    Az örvendező, csodálkozó tanítvány imája

    Úr Jézus Krisztus! Még mindig csak ámulok kereszthalálod és feltámadásod hatalmas csodáján! Még mindig alig merem elhinni, hogy a halál után újra az élet uralkodik, pedig láttalak a szememmel és érintettelek kezemmel! Köszönöm neked, Uram, hogy újra itt vagy velünk, hogy újra szeretetedet és megnyugtató jelenlétedet érezhetjük! Hálát adok, amiért megvilágosítottad értelmemet! Köszönöm, hogy megérthettem, vállalnod kellett a szenvedést a világ bűnéért. Meg kellett fizetned a bűn árát, hiszen erre mi, a gonosz által megkötözött bűnösök magunktól képtelenek lettünk volna. Köszönöm, hogy megmutattad, még a halál felett is van hatalmad! Krisztusom, repes a szívem a boldogságtól, hogy élsz, és hogy új, szabad élettel ajándékoztál meg minket! Istenem, ezt az új életet egészen neked szeretném szentelni! Kérlek, segíts nekem ezentúl nem magamnak élni, hanem neked és azoknak, akikért te is éltél! Uram, nagy a te dicsőséged földön és égen! Áldassék szent neved mindörökké! Amen.

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 20,19–31Húsvét 2. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    10
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 20,19–31 Húsvét 2. vasárnapja

    „Vegyétek a Szentlelket”

    János evangéliumában két jelenést beszél el, az egyik a közösségnek szól, a másik Tamás apostolnak, aki nem volt részese az előző jelenésnek. Jézus jelenései nem öncélú történetek, amelyek csak a közösség vagy az egyén találkozását mutatják be a nyilvánvalóan természetfelettivel. Jellegük merőben eltér a szellemjárások leírásától. Jézus megjelenésének rendkívüli jelegét igazolják, de ugyanakkor valamilyen cselekedet kapcsán kétségkívül bizonyítják, hogy nem a képzelet játékáról van szó. Az első történetből számunkra nem világos, hogyan győzte meg Jézus a tanítványokat valóságos jelenlétéről. Más hasonló elbeszélésekben valamit eszik Jézus, és a maradékot a jelenet résztvevőinek adja. Talán ez a hiányosság köti össze a két elbeszélést. Tamás bírálja a többi apostolt, hogy nem eléggé elővigyázatosak, így a képzelgéseik csapdájába eshetnek. Tamás később megkapja a kézzelfogható bizonyítékot Jézus valóságos jelenlétére a sebek érintése által.

    Ezeknek a történeteknek azonban nem egyszerűen az a szerepük, hogy Jézust igazolják, hanem beszámolnak a hit megszületéséről, a feltámadást kísérő optimista hangulatról, sőt arról a feladatról, amit a tanítványok kapnak. Jézus feltámadásával műve nem fejeződik be, hanem a tanítványokon keresztül folytatódik. Jézus barátainak a misszióját a Szentlélek is segíti. Küldetésüknek nemcsak az eszkatologikus öröm továbbadása lesz a tárgya, hanem Isten nevében a bűnök megbocsátása is. János elmondja, hogy Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, de ő ezekből csak néhányat jegyzett fel, hogy igazolja a feltámadást.

    Feltűnő az a lelki változás, amelyen az őskeresztény közösség ment át Jézus feltámadása után. A feltámadás előtt egy tanuló, útkereső közösséget látunk Jézus környezetében, tagjai ragaszkodnak hozzá, de csak rendkívüliségének a megőrzésére összpontosítanak. Elbűvöli őket a Mester beszédeinek újszerűsége, vallási tanításának egyszerűsége, de csak mérsékelten éreznek magukban missziós indíttatást. Az evangélisták számára ez a közösség jó terepül szolgál, hogy begyűjtsék az információkat Jézus tanításáról és tetteiről. Ugyanakkor a félelem és a rettegés végigkíséri ennek a közösségnek az életét, mert Mesterüket állandóan bírálják a farizeusok és az írástudók. A zsidó keresztény közösség tagjainak lelkesedését, tevékenységét megkötik a hagyományos vallási tekintélyek korlátozó intézkedései. Az új tanítás felkavarja őket, néha „magukon kívül vannak a csodálkozástól”, néha megállapítják, „Így még senki sem beszélt”, de fogalmuk sincs arról, hogy ez a tanítás valójában előkészület egy nagy áttörésre Isten és az ember viszonyában, az üdvösség történetében, a bűn és az erény harcában, a vallási szemléletben.

    A feltámadás utáni jelenésekben azonban mindez a feszültség felszabadul. A közösség tagjaiban a lelkesedés oly erős, hogy szinte mindegyik kész Jézus nyomába lépni, a feltámadás ilyen értelem- ben is megsokszorozza Jézust. A tanulási folyamat végén megszü- letik bennük az elkötelezettség és a tettre készség.

    Úgy gondolom, hogy sokszor ez marad ki a mi vallási tanulási folyamatunkból. Ismereteket szerzünk, már tudjuk, kicsoda Jézus, megismertük a tanítását, de az „Örömhírből” sok hívő számára csak eligazító jellegű vallási tan marad. Pedig János és a többi evangélista célja egyértelmű, amikor kijelenti: „Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.” Az apostol nem puszta tant, akar adni, igazságra vezérlő kalauzt írni, hanem az a célja, hogy ez a lelkes, aktív keresztény hit éljen bennünk. Akkor beszélhetünk győzelemről és hitről, amely megváltja a világot.

    A félelemmel teli tanítványok imája

    Mester! Láttuk, ahogy vertek, meggyaláztak, végül megöltek. Mi most mégis hozzád imádkozunk, hiszen a sírod üres! Bárcsak igaz lenne, amit most még csak remélni is alig merünk! Bárcsak igaz lenne az, hogy legyőzted a halált, és Isten olyan dicsőségre emelt téged, amilyenről álmodni sem mertünk! Urunk, félünk, és össze vagyunk törve! Félünk a zsidóktól, ettől a hálátlan tömegtől, amely oly kegyetlenül bánt veled! Félünk, hogy a mi vérünk is kell nekik! Mi lesz velünk nélküled? Eddig te voltál nekünk a minden! És most nem vagy sehol! Védj meg minket, Urunk! Szabadíts meg minket ebből a szorongattatott helyzetből! Biztonságot nyújtó jelenlétedre vágyunk! Eddig  hozzád menekültünk minden bajból. Most nem tudunk hova futni. Rettegünk a jövőtől is, mivel az élet nélküled üres és értelmetlen. Ha valóban élsz, kérünk, védj meg minket! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 20,1–9Húsvétvasárnap – I.

    Napi Ima21 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    03
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 20,1–9 Húsvétvasárnap – I.

    „Látta az ott hagyott gyolcsot és a kendőt”

    A feltámadásról jó néhány helytelen elképzelés él a köztudatban. Az első, hogy Jézus meghalt, de a szelleme feltámadt. A második, hogy Jézus csak a tanítványai képzeletében támadt fel. A harmadik, hogy ugyanaz a test él tovább, amely meghalt, csak most a tetszhalottat újra élesztették. Ez a három a legdurvább tévhit a feltámadással kapcsolatban.

    Az első elképzelés testetlen eszmévé oldja a feltámadás tanát. A második vallási képzelgés tárgyává teszi a feltámadást, és a keresztény álmodozók makacs meséjének minősíti. A harmadik elképzelés a halált tagadja, mert csak így tudja megoldani a test azonosságának kérdését.

    Minden elméleti vizsgálódásnál többet jelent az eredeti történetek megvizsgálása. A húsvét hajnali elbeszélések közös eleme, nincs test, sőt a sírhoz látogató asszonyok, majd tanítványok, a jelen elbeszélésünkben Péter és János tanúsága szerint a test valahogyan távozott a sírból, szokatlan nyomokat hagyva maga után. Emiatt terjedt el igen korán az a hamis vád a keresztényekkel kapcsolatban, hogy ellopták a testét. Ezt a nagytanács tagjai terjesztették, de meg kell kérdeznünk, miért nem talált egyetértésre a tanítványok között. Hiszen Jézus teste valóban hiányzott a sírból és természetes körülményekben erre logikus magyarázat: valaki elvitte onnan.

    Ebben az összefüggésben jelentős, hogy János nem arról ír, amit Péter és János nem láttak, hanem arról, amit láttak. A gyolcsot vagy leplet, azaz Jézus halotti leplét és az arcát takaró kendőt. Azok olyan helyzetben és az állapotban voltak, hogy fel sem vetődik az apostolokban Jézus testének ellopása, vagyis a sírrablás lehetősége. Számukra az üres sír hátrahagyott leplei a feltámadás meggyőző tanúbizonyságai.

    A hagyomány szerint a Torinóban őrzött lepel Jézus testét fedte. A rajta található titokzatos lenyomat sokat foglalkoztatja a hívő és hitetlen tudósokat. A lepel ősiségét igazolták, palesztinai származását pollenvizsgálattal bizonyították. A lenyomaton szereplő megfeszített test sajátosságai eltérnek a későbbi művészi ábrázolásoktól, de igazolhatók a keresztre feszítés első századi gyakorlatával. A lenyomat keletkezésére nincs igazi magyarázat.

    Ha a lenyomat alapján szeretnénk rekonstruálni a folyamatot, akkor úgy tűnik, Jézus földi teste a leplek közül egyszerűen elpárolgott. A feltámadási jelenetekben bemutatott Jézus kettős sajátosságot mutat. Egyrészt felismerhető, a tanítványokkal együtt eszik, iszik, másrészt váratlanul megjelenik és eltűnik. Testét már nem korlátozzák a megszokott földi törvények. Ezek alapján mondjuk, a feltámadt Jézusnak valóságos teste van, de ez az úgynevezett feltámadt test. Jézus feltámadásáról szóló híradáshoz hamar kapcsolódik egy ősi hitvallás: „Jézus feltámadt, mi is feltámadunk”. De sem testünk, sem lelkünk nem ugyanazokat a sajátosságokat mutatja, mint földi emberkorunkban. Életünk tehát nem fejeződik be a földi és a testi, vagyis a biológiai halállal, hanem átalakul, folytatódik.

    Az üres sír látványa erről győzte meg a vonakodó Pétert és Jánost, megértette az apostolokkal Jézus küldetését. Jézus összes csodája kevésnek bizonyult lényének feltárására tanítványai előtt, de a feltámadás megtapasztalása meghozta számukra, azt a hitet, amelyért képesek voltak meghalni. A keresztény ember számára más értelmet kap az élet, noha sokukat továbbra is sújt egyfajta vakság: hisznek Istenben, a feltámadásban, de továbbra bűnben élnek. Péter és János és az első apostolok mentesek voltak ettől a vakságtól, mert nemcsak hittek a feltámadásban, hanem a feltámadottal új életet is akartak élni.

    A „másik tanítvány” imája

    Uram! Reggel, amikor felkeltem, még élni sem akartam. Te voltál nekem a Messiás, aki eljössz, magadhoz ragadod az uralmat, és Izrael királyaként vezeted majd népedet dicsőségre. Beszéltél róla, hogy szenvedned kell és meg fogsz halni, de ezeket a szavakat valahogy meg sem hallottuk. Ahogy láttalak a kereszten, valami összetört bennem. Teljesen összezavarodtam. Fájt látni a halálod, hisz annyira szeretlek. Úgy éreztem, becsaptál. A világ, amelyet mutattál, egy pillanat alatt szertefoszlott.

    És most mégis itt állok üres sírod előtt! Uram! Mi történik itt? Kérlek, válaszolj! Talán mégis csak igaz volt minden, amit mondtál, csak ennyire süketek és vakok voltunk? Te, akit láttalak meghalni, segíts nekem megérteni, mi történt! Nem merem elhinni, mégis szeretném remélni, hogy élsz, hisz olyan hatalmad volt, amilyet csak Isten adhatott neked. Nem tudom, mit gondoljak, az agyam már nem működik. Mester! Ha valóban élsz, kérlek, mutasd meg magad! Ne hagyj kétségek között őrlődni! Adj jelet! Adj bizonyságot élted felől! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 14,1–15,47 Júdás és PéterVirágvasárnap

    Napi Ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    27
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 14,1–15,47 Júdás és Péter Virágvasárnap

    Jézus szenvedéstörténetének három csúcspontja van. Az első Júdás árulása, a második Péter tagadása, a harmadik Jézus utolsó szavai: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. Most csak az első kettővel foglalkozunk.

    Júdás, az áruló neve háttérbe szorítja a másik nevet, Júdás Tádé apostol nevét, aki Jakab testvére, Jézus rokona volt, és akinek unokáiról azt tudja Hegesszipposz, hogy Domitius uralma vége felé Rómába hurcolták őket, de végül is nem ítélték el.

    A karióti Júdás az apostoli lista végén szerepel, legtöbbször „iskarióti”-ként. Néhány kutató szerint ez az eltorzított héber szó azt jelentené, hogy „Keritó” nevű helységből származó férfi. Ha hinni lehet a bibliai földrajznak, akkor ő az egyetlen személy, aki nem galileai helységből származik, hanem délről. Jézus nyilvános működése idején nem sokat tud tevékenységéről az Evangélium, hanem csak a főtanáccsal folytatott egyezkedéséről (Mt 26,14–16), árulásáról az ún. Júdás csókjáról, majd arról tudósítanak az evangéliumok, hogy árulása után lelkiismeret furdalása miatt öngyilkos lett, fölakasztotta magát. Tragikus karrier. A szakirodalom igyekszik feltárni árulásának okait. Néhány alkotás megkísérli megindokolni szakítását Jézussal. Árulása kétes hírnevet szerzett neki.

    Simon Péter apostol, akit sziklának is nevezett Jézus, András testvére volt, Kafarnaumba nősült. A „12-es kollégium” három kiemelt tagja közé tartozott, s mindig az apostoli lista elején találjuk Péter, János és Jakab hármasát. Annál inkább érthetetlen a viselkedése a szenvedéstörténetben. Igaz, a Jeruzsálem felé vezető úton Péter óvta az Urat, hogy Jeruzsálembe menjen, és szembenézzen a halállal, amit Jézus kemény szavakkal visszautasított. A főpap házában erőt vett rajta a félelem, letagadta, hogy ismerte Jézust. Majd amikor a kakas emlékeztette tagadásának megjövendölt bekövetkeztére, kiment és keservesen sírt.

    Két apostol hasonló vétket követ el Jézus ellen, de nem ugyanúgy oldja meg a jövendő sorsát. Péter keservesen sírt, és bűnbánatot tartott, Júdás kétségbeesett és öngyilkos lett. Ami összeköti őket, az a bűn nagyságának felismerése. Mindketten rájönnek, hogy pillanatnyi megingásukkal mekkora kárt okoztak. Ezzel beszédesen jelzik, hogy nagyon sok ember, a bűn elkövetése előtt és alatt, nem számol a bűn következményeivel. Csak miután elkövette, akkor világosodik meg előtte, mit is tett. A bűnt elkövető embereket egyfajta morális vakság sújtja. Ez nem menti föl őket a vétek felelőssége alól, de valami miatt azt gondolják, néha csak a pillanat szorításában, hogy egyedül vétkes tettükkel tudják legjobban megoldani a problémát. Önmaguknak felhatalmazást adnak a vétekre. Meggyőzik magukat, hogy átléphetik az erkölcsi parancsok korlátjait. Sok esetben ezt azzal indokolják meg, hogy a bűnös világban bukásra vannak ítélve az erkölcsileg tiszta ember etikailag tiszta cselekedetei. Így ítélik meg, a számukra ígéretes karrier előtt álló Jézus „oktalan” konfrontációját a korrupt politikai és vallási szervezettel.

    A másik logika a túlélés logikája. Senki sem szereti hagyni, hogy elpusztítsák őt, hanem szeretné túlélni a veszélyt, mindenáron, a bűn árán is. A veszély elmúltával, úgy gondolja, majd megbánja, vagy kimagyarázza a történelmi kényszert. Csakhogy az embert tettei minősítik. Az erkölcstelen történelmi kényszert is sok tiszta erkölcs után vágyakozó ember megalkuvása teremti meg. Péter, a tagadó is az erkölcsi kompromisszumot kötő emberek csoportjában találja magát. Csak az igaz bűnbánata lendíti túl ezen a mélyponton.

    Ebben a percben egyedül Jézus, az ártatlan bárány a töretlen tekintély. Alig beszél, nem keveredik az erkölcstelen praktikákra épülő rendszerbe. Ezért olyan provokatívak a válaszai és a hallgatása is. Ezért olyan provokatív a halála, az ellenségeiért mondott imája és végső emberi agóniája.

    Életutunk, erkölcsünk soha nem egyenes vonalúan fejlődik. Legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk, mihez viszonyítsuk magunkat. A szenvedéstörténet három kulcsszereplője, Júdás, Péter és Jézus jó iránytű lehet számunkra. Viselkedésük megmutatja, milyen erkölcsi döntés hova vezet. Jézusé a bűnösök megváltásához. Kérdés, készen vagyunk-e, mint Szent Pál, hogy testünkben egészítsük ki az Egyház javára mindazt, ami a megváltásból még hiányzik?

    Cirenei Simon imája

    Krisztusom! Nem így terveztem a jövőmet. Nem akartam veled találkozni. Nem akartam tudni, hogy ki vagy, hogy miért gyaláznak és vernek téged. Mégis feléd sodródtam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ostorcsapásokból nekem is jut, kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik. El akartam onnan menni, hisz semmi keresnivalóm nem volt ott. Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem! Megláttam keresztedben az emberiség bűnét. A saját bűneimet is! Felismertem, hogy szenvedésedet értünk, a mi bűneinkért vállaltad, önként, szeretetből! Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek, hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is! Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél! Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent! Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet! Királyom, erősítsd meg lábamat, acélozd meg akaratomat, hogy méltó társad lehessek az úton! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 12,20–33Nagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    20
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 12,20–33 Nagyböjt 5. vasárnapja

    „Most vetik ki a világ fejedelmét”

    Jézus népszerűsége erősödik, már a pogányok is keresik, számukra is világosságot hoz Jézus tanítása. Bár nyilvános működése idején csak a zsidókat tanította, feltámadása után a tanítványok vezette Egyház könnyedén befogadta a pogányokat is sorai közé.

    Jézus beszéde szinte független ettől a pogány érdeklődéstől, furcsa tragikus pátosz járja át az egész beszédet. Egyrészt Jézus dicsőségről beszél, tudatosítja az emberekben, hogy ez a dicsőség nagy árat követel. A másik alapgondolat, amely a beszédből világosan kitűnik, hogy küldetésének csúcspontján a gonosz nyíltan összeütközik az Isten tervével. Küldetését mindig úgy fogta fel, mint a világban lévő gonosz és démonikus hatalom erejének megtörését. Ezt szolgálják a szinoptikus Evangéliumban az ördögűzések leírásai. A világban valós hatóelemnek kezelte a gonoszt és annak fejedelmét, a sátánt, akivel ütközött a küldetése.

    A keresztények hasonlóan fogták fel küldetésüket, ezért küzdöttek a gonoszság ellen. Az Ószövetségben az Istennel szembeszegülő hatalmat nevezték sátánnak vagy sátáninak. Legérdekesebb leírása Jób könyvében olvasható, ahol az Isten előtt is megjelenik a sátán, és vádolja Jóbot, mint „Isten fiainak” egyike. Zakariás próféta látomásában pedig Isten angyala utasítja vissza a vádjait (3,1 sköv). A rabbinikus irodalomban sokféle nevet kapott a gonosz: Beliál, Szammaél, a qumráni szövegekben a gonoszság szinonimája a sátán. Az Újszövetségben nevezik diabolosznak, ami magyarul szétdobálót, zűrzavar keltőt is jelent, de Belzebúb és Beliál néven is előfordul. Többféleképpen emlegetik az evangélisták: például evilág fejedelme, a vádló, a gonosz, az ellenség stb. A sátánnak kezdettől fogva az a célja, hogy félrevezesse az embereket.

    A 17. században a legolvasottabb német könyvben, a Faustban szembesülünk azzal a tragédiával, hogy mit jelent, ha valaki eladja a lelkét a sátánnak. Dosztojevszkij orosz író, az emberben lévő démonit igyekszik szemléletesen ábrázolni. Az egzisztencialista filozófusoktól kezdve (J. P. Sartre) divat lesz szatirikusan szólni az ördögről, vagy lebecsülni jelentőségét, mintha nem is létezne. A 19. század végén és a 20. század elején divat tagadni a sátán létét. Sőt a sátáni hatásokat, az emberi gonoszságot igyekeznek elpszichologizálni. Az újabb horrorfilmek felfedezik a témát, és a gonoszságot az emberben rejtőzködő ellenállhatatlan erőként ábrázolják, amely gyakran vallási személyiségeket, papokat és apácákat kerít hatal- mába.

    Jézus és a gonoszság, ütközése nyilvánvaló. A keresztény egyház és tagjai számtalan esetben megtapasztalták, hogy a gonoszság milyen változatos formát tud ölteni. A lelki életre törekvő emberek pedig gyakorta szólnak arról, hogy éppen amikor törekszenek a bűn elkerülésére, megmagyarázhatatlan indulatok szabadulnak el bennük. Remete Szent Antal egész legendakincset hagyott ránk a sátánnal folytatott küzdelméről.

    Néha a gonoszság olyan hatalmasnak, műve pedig olyan jól szervezettnek tűnik, hogy a hívő ember elbizonytalanodva meg- kérdezi, vajon képes lesz-e szembeszállni vele? A gonoszság azonban mindig önmagát irtja ki, és jól szervezett intézményei porba hullanak. Az Isten műve diadalmaskodik.

    Számunkra a legveszélyesebb, hogy a gonoszság elleni küzdelem során bennünk is megjelenik a gyűlölet. Mintha az igaz ügy, a felháborító igazságtalanság feljogosítana bennünket arra, hogy mi is gyűlöljünk. A gonoszságot igen, az embert azonban soha nem szabad gyűlölni. Jézus nem gyűlölettel győzte le a sátánt, az ő áldozata szeretetből fakadt. Sőt, meghalt értünk akkor, amikor még bűnösek voltunk. Pedig amint Szent Pál megállapította, az igaz emberért is alig hal meg valaki. Sőt a barátjukért is kevesen áldozzák életüket.

    Két dolgot kell tudatosítani, Jézus Krisztus megváltó halálával nemcsak a halált, hanem a gonoszságot is legyőzte. Reménységünknek ez az alapja. Másrészt a gonoszság ma is hat, működik és veszélyeztet bennünket. A világ fejedelmét akkor vetik ki, amikor mi a jóval győzzük le a rosszat.

    A földbe hulló búzaszem imája

    Uram, Jézus! Te vagy az élet és a halál Ura! Utolsó óráidban is biztosítasz engem arról, hogy nagyon szeretsz, és arra tanítasz, ha követlek, mindig veled maradok, és ott leszek, ahol te vagy. Példabeszédeddel arra bátorítasz, hogy ne féljek önmagamnak meghalni, mert aki csak önmagának él, egyedül marad. De aki le tud mondani önző önmagáról, a világ hívságaihoz való ragaszkodásáról, aki tud áldozatot hozni, és jó mag módjára nem fél a „földbe hullni”, az bőséges termést hoz.

    Erősíts meg engem ebben az elhatározásomban, hogy legyen erőm minden körülmények között másokért élni, hogy bőséges termést hozzak, így általam is megdicsőüljön a te neved! Kereszthalálod ereje által vondd magadhoz az egész világot, hogy mindenki jó gyümölcsöt teremjen, és minden nyelv téged dicsérjen és áldjon! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 3,14–21Nagyböjt 4. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    13
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 3,14–21 Nagyböjt 4. vasárnapja

    „Az emberek jobban szerették a sötétséget”

    A János-evangélium jellegzetességei közé tartozik a nagyívű teológiai elképzelések felvázolása. Mózes rézkígyó állítása és Jézus kereszt áldozata, a két különböző szintű szabadító áldozatnak az összekapcsolása egyedülálló szimbolika János evangéliumában. Az éjszaka közepén a Jézushoz látogató Nikodémus oktatásának részeit képezi ez a beszéd (3,14–21). Titkos felvilágosítás a hitből és igazságból való újjászületés keresőjének. Természetesen az írott Evangélium már a keresztény olvasónak is ilyen felvilágosítás.

    János evangéliumában egyedülálló sötétség, világosság szimbolikával találkozunk, amely számunkra igen elvont. Én is ezt így éltem át, egészen egy szentföldi látogatásomig. A forgatócsoporttal meglátogattuk Qumránt, megnéztük a Holt-tengert, gyönyörködtünk az En-Gedi vízesésében, és eljutottunk Masszadába is. A Jeruzsálembe vezető út késő délutánba hajlott. Amikor elértük a Holt-tenger déli csücskét, nyugat felől magas hegyek árnyékolták be az utat. A Holt-tenger keleti partján a hegyeket még megvilágította a lenyugvó nap, de már ránktelepedett a sötétség. Váratlanul meglepett bennünket, és megváltoztak a gondolataink. Aggódni kezdtünk, mi lesz ha lerobban a kocsink a világítás nélküli úton, megtámadnak terroristák, vagy elvétjük a kereszteződéseket, és tiltott területre tévedünk. Útitársaim egyre több horrorisztikus lehetőséggel kezdtek számolni. Kénytelen voltam megállítani a kocsit. Az országút szélén a János-evangélium világosság és sötétség szimbolikájáról kezdtem beszélni, miközben teljes sötétség telepedett a Holt-tengerre. Elképzeltük az életet autó és reflektorok nélkül, egyetlen fáklyával megvilágított sötétben. Félelmetes volt. Ekkor már ők is megértették, miért is tartozik egybe az éjszaka, a sötétség és a bűn.

    Egész életünkben korlátoz bennünket a társadalmai nyilvánosság, még a sunyi vagy agresszív embereket is visszatartja a bűntől annak a lehetősége, hogy valaki megláthatja őket, valaki megtudhatja vétküket. De ha csak az Isten tudja, és az ember nem látja, mit teszünk, akkor ez az ellenőrzés elmarad, és az ember rejtett gonoszsága a felszínre tör. Megkísérti a számonkérés nélküli bűnözés

    50

    lehetősége. Az a képzet erősödik benne, hogy most egy másik világ uralkodik, amelyben a sötétség titokban tartja a vétkeket. Egyszeriben mindenki előtt világossá vált János logikája. Megértettük, miért szeretik a gonosz emberek jobban a titokzatosságot és a sötétséget, mint a világosságot. Azt sem kellett magyarázni, miért csak az igazság tetteivel keresik a nyilvánosság világosságát. Mindannyian az igazságban szeretünk tetszelegni, és elrejtjük sötét gondolatainkat.

    Csak ha a kegyelem világossága beragyogja szívünket, akkor történik meg szívünkben az indulatok és érzések átrendezése. Ez azonban kellemetlenséggel jár. Be kell vallanunk legalább magunknak és az Istennek, hogy vannak sötét gondolataink. Pedig jobban szeretnénk sötét gondolatok birtokában is világító emberekké álcázni magunkat. Pedig ez a bűnvallomás az újjászületés kezdete, s mint minden szülés, fájdalommal jár. A régi embernek meg kell halni bennünk, és Isten képmására meg kell teremtődni az újnak. Erről igen sokat lehet beszélni, de aki megpróbálkozik ezzel az újjászületéssel, rájön, hogy még bennünket, hívőket is sok minden köt a sötétség tetteihez, és csak kínlódások árán válunk új teremtményekké.

    Hálaima Isten szeretetéért

    Atyánk! Te úgy szeretted a világot, hogy kiválasztottad Ábrahámot, ígéretet adtál neki, megáldottad és megsokasítottad őt, vele és utódaival zarándokoltál az Ígéret földje felé. Úgy szeretetted a világot, hogy ezt a választott népet kivezetted Egyiptomból, és kinyilatkoztattad magad azzal, hogy szövetséget kötöttél velük. Úgy szeretted a világot, hogy népedet mannával tápláltad, majd földet, hazát, otthont adtál neki. Úgy szeretted a világot, hogy prófétákat rendeltél, hogy azok figyelmeztessék a népet: hamarosan eljön Dávid házának sarja, az egyszülött Fiú, akin keresztül áldást nyer a föld, és beteljesedik az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett ígéreted. Végül úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust küldted el, hogy mindazok, akik hisznek benne, el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. Köszönjük neked legdrágább ajándékodat, Szent Fiadat! Hálát adunk, hogy ő a miénk, mi pedig az övéi vagyunk. Erősítsd gyenge hitünket, hogy el ne vesszünk, hanem ben- ne életünk legyen, most és mindörökké. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 2,13–25Nagyböjt 3. vasárnapja

    Napi Ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    06
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 2,13–25 Nagyböjt 3. vasárnapja

    „Buzgóság emészt el a házadért”

    A jeruzsálemi templomhegy régtől fogva kultuszhely volt. A hagyomány szerint ezen a lapos sziklán akarta feláldozni Ábrahám Izsákot, de akkor még Morija-hegynek hívták. Más szemita népek számára is kultuszhelynek számított ez a magaslat. Amikor pedig Dávid fővárossá tette Jeruzsálemet, a zsidók ezt a templomhegyet istentiszteleti helyként kezdték használni. Salamon pedig felépítette Júda és Izrael központi szentélyét, az egyetlen Templomot, amelybe minden zsidó évente legalább egyszer elzarándokolt, hogy ott dicsérje az Istent.

    A babiloni fogságban arról álmodoztak, hogy újra felépítik a nemzet szívét alkotó Templomot. Amikor Nagy Heródes meg akarta nyerni uralmának a zsidókat, ezt a Templomot csinosította, tette óriásivá. A zsidó háborúban a rómaiak lerombolták. A mai napig nem építették újjá. A Templom szentélye helyén ma mecset áll, melyet a muszlimok is szent helyként használnak.

    Jézus templomtisztítási jelenete – fogalmazhatunk úgy is, hogy a Templomban végzett botrányos felfordulása – mindegyik Evangéliumban, szenvedéstörténetben megtalálható. Csak János evan- gélista beszél erről az eseményről Evangéliuma elején, azonnal Jézus nyilvános működésének megkezdése után. Ő az egyetlen evangélista, aki három év keretében meséli el Jézus nyilvános működését, ellentétben a másik három evangélistával, akik egyetlen évbe zsúfolták az eseményeket. Ha nem tudjuk, hogy ez a jelenet Jézus működése elején történt, nem is értjük, hogy az akkoriban még ismeretlen galileai prófétát miért figyelte állandóan a jeruzsálemi papi rendőrség, miért provokálták állandóan az írástudók.

    A Templomi pénzváltók szétverése, a galambárusok megzava- rása nehezen felejthető élmény maradt a templomvezetőség számára. A Templom fenntartásának költségeit ezeken keresztül biztosították, ez a támadás tehát egyszerre volt támadás a legszentebb zsidó hely ellen és támadás a zsidók központi „bankja” ellen. Igen hatásos prófétai cselekedet, amely egyetlen dologra irányítja a figyelmet, a megtisztulásra, a profán világból kiválasztott Istennek szentelt hely vallási küldetésére. Jézus véleménye szerint az imádság háza, nem lehet ugyanakkor üzletház is. Mi is feltehetjük magunkban a kérdést, hogyan lehetséges a világban megszentelni egy helyet?

    Sokan értetlenül állnak a nyilvánosság számára zárva tartott kolostorok előtt. Miért nem engedik, hogy szabadon látogassák ezeket a helyeket? Miért nem mehetünk be a templomokba akármilyen öltözékben? Miért nem tarthatunk a templomban bármilyen kulturális rendezvényt? Mert a templom az Istené és őmiatta kell oda mennünk. Az Istennel való találkozás és az imádság szenteli meg a templomot és a látogatót is, nem pedig a művészet.

    Weöres Sándor a Holtak kórusa c. versciklusában ezt írta: „pult volt nekünk az oltár, hol Istennel üzletelni akartunk”. A mecsetben, azaz a mohamedán templomban a belépőnek az ajtóban kell hagyni a cipőjét, és meg kell mosdania az imához. Ezzel az ember elkülöníti életének profán részét, hogy azzal foglalkozhasson, ami igazán megszenteli.

    Szent Pál szerint mindnyájan a „lélek templomai vagyunk”, természetesen csak a megszentelő kegyelem állapotában. A keresztény templomokba bemehetünk cipővel, kézmosás nélkül, de a gyóntatószékben szert tehetünk arra a tisztaságra, amelyre szükségünk van az igazán hatékony imához. A feltámadás ünnepét megelőzi a nagyböjt, a tisztulás ideje. A feltámadott Jézust csak a tiszta szívűek láthatják meg. A templomainkat mi szenteljük meg imádsággal, jó cselekedetekkel és üdvös gondolatokkal. Ha nincsenek ilyen gondolataink, nem akarunk templomba menni, Istennel találkozni, akkor kezd el omladozni a kőből épített templom is, és las- san olyan lesz, mint a világ többi része. A végén nem marad hely számunkra, ahol megtisztulhatunk, mert elhanyagoltuk lelkünket és szent helyeinket. Legalább nagyböjtben gondoljunk arra, hogy lelkünk templomát megtisztítsuk, és közösségünk templomát imával is megszenteljük.

    A jeruzsálemi templom imája

    Drága, megváltó Jézus Krisztus! Én, aki az Isten temploma vagyok, azé az Istené, Aki Van, akinek hajléka vagyok itt a földön, aki a Szentek Szentjét hordozom magamban, én, aki örököltem Mózes kőtábláit, aki méltó vagyok a frigyládát őrizni, köszöntelek téged bensőmben, oszlopcsarnokaimban, árkádjaim alatt. Nagyobb vagy te minden nagyságnál, amit hordozok magamban. Te vagy az élő Isten Fia, aki most testi mivoltodban beléptél küszöbömön.

    Köszönöm, hogy belülről megtisztítasz. Fájdalmas elviselnem mindazt a szennyet, amivel nap mint nap telihordják termeimet és csarnokaimat. Adnak és vesznek, harácsolnak és csalnak, állatok tapossák szent köveimet. Köszönöm, hogy végre kiűzöd mindezeket belőlem, hogy szent szigorod és keménységed megtisztít engem. Köszönöm, hogy gondot viselsz rám, és emészt a buzgóság értem, Atyád házáért.

    Immár harmadszor építették újjá falaimat és oszlopaimat, de mégsem újították meg bennem Atyád imádatát. Bár nehéz elfogadnom sorsom, hogy te is le akarsz rombolni, de átadom magam kezedbe, rombolj le! Mert tudom, hogy harmadnapra fölépítesz. Akarom, hogy általad épüljek újjá, és általad újuljak meg! Nem akarok olyan maradni, mint eddig. Újítsd meg bennem Atyád imádatát, és költözz belém, immár a te templomodba, és maradj bennem az új és örök szövetség által. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 9,1–9Nagyböjt 2. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    27
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 9,1–9 Nagyböjt 2. vasárnapja

    Színeváltozás

    Első látásra meglepő, hogy ez a történet mennyire hasonlít a feltámadás utáni jelenésekhez, amikor Jézus, a feltámadott találkozik a szűkebb tanítványi körrel. Sőt, a történet indítása is talányos „hat nap múlva” – Jézus halála után – vagy a feltámadás után? De az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a feltámadás utáni jelenetekben Jézus mindig feltárja magát, és mindig egyedül jelenik meg, itt viszont Mózes és Illés társaságában találjuk. Három kiválasztott tanítvány a jelenet tanúja: Péter, János és Jakab, Jézus barátai, akik őt legjobban értették. Egyesek javasolták, hogy a görög mitológia metamorfózisaiként értelmezzük ezt a történetet, de nehézséget okoz, hogy a görög mitológiában az istenek változnak emberekké, ebben a történetben viszont az emberi világból megismert személyek mutatkoznak be égi lényekként. Ami a legkülönösebb, hogy Jézus egy pillanatra égi dicsőségben mutatkozik be. Ma már senki sem foglalkozik Renan nevetségesen racionalista magyarázatával, amely szerint a hegyre igyekvő tanítványok napszúrást kaptak, elaludtak, és a történetben szereplő égi lényeket csak álmodták.

    A színeváltozás története kulcsfontosságú. Valami rendkívüli dolog történt, hogy Jézust egy idő után Isten fiának nevezik zsidó tanítványai, akiket vallási szempontból szigorúan neveltek, úgy hogy az embert még véletlenül sem tévesztették össze Istennel. Ha ez mégis megtörtént volna, komoly vallási szankciókkal kellett számolniuk. Ha a próféta magát isteni jelzővel illette, megkövezhették. Kérdés tehát, mikor jutnak el Jézus tanítványai arra a fokra, hogy Jézus rendkívüliségét hozzák kapcsolatba az istenivel?

    Valójában minden hívő ember életében lejátszódik hasonló folyamat. Előbb csak vallási információkat kapunk a hitoktatásban és a szentmisében, valamint más egyházi alkalmakkor. De a kamaszkor küszöbén életünkben elérkezik az a pillanat, amikor ezekkel a történetekkel kapcsolatban személyesen is állást foglalunk. Van, aki azt mondja, ez mind nagyon szép, de hihetetlen. Van, aki azt állítja, mese az egész. Van, aki természetesnek tartja, hogy a vallási élet tele van csodás történetekkel. De akadnak olyanok is, akik komolyan elgondolkodnak azon, vajon a mai hétköznapi világunkban is megjelenhet-e az Isten? Aki a vele való kapcsolatot ilyen közvetlenül éli át, abból elkötelezett keresztény válik. Nemcsak Istent, hanem a világot is másként látja. Nem egyszerűen isteni parancsokról beszél, amelyet meg kell valósítania, hanem hitéből fakadó belső indíttatásról.Péter, János, Jakab a hegyről másként látta a világot. Nemcsak azt a perspektívát vették észre a világban, amelyet csak magasról lehet látni, hanem amikor Isten szemével nézzük a világot, átrendeződnek az emberi összefüggések.

    A színeváltozás hegye az elkötelezettség szempontjából fordulópontot jelentett a tanítványok életében. Beda Venerabilis szerint „a színeváltozásban Jézus valóságos teste megőrződött”. Nem vallási álomról, vízióról van tehát szó, hanem a megélt vallásosság kialakulásáról. Ennek elindítója nem a tanítás megértése, hanem az istenközelség átélése. Ezt az élményt Jézus, az Isten Fia szavatolja. Ez az élmény relativizálta a világi dolgok fontosságát, számos embert ragadott meg, tett a keresztény hit szentjévé, hitvallóvá vagy mártírrá. A színeváltozási jelenet nem pusztán szenzáció, amelyet a művész meg kíván örökíteni, hanem Isten és ember találkozása, amely a kereső embert, elkötelezett hívővé alakítja.

    A magas hegy imája

    Dicsőítelek téged, Élet Ura! Köszönöm, hogy engem választottál ki a magaslatok közül, hogy elhordozzam a te nagyságodat. Bár én óriási vagyok, kiterjedt, magas és szilárd, és ősibb minden élőnél, de összehasonlíthatatlan a te nagyságod, melyet méltó voltam elhordozni, a te mindenhatóságod, a te szilárdságod, melynek tanúja voltam, és a te örökkévalóságod, hiszen te mindennél előbb voltál és láttad az én teremtésemet is. Köszönöm, hogy tanúja lehettem a te színeváltozásodnak, amikor ruháid fényessége beragyogta szikláimat. Ó, milyen boldog lettem volna, ha három sátrat állítottak volna fel fennsíkomon, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. De kimondhatatlanul boldog vagyok a többi magaslatok közül, hiszen felhőként teremtő Atyám szállt le a csúcsomra, hogy hangos szózattal dicsőítsen meg téged. Tanítványaidnak meghagytad ugyan, hogy amit láttak, senkinek el ne mondják, de én ezután már csak azért fogok létezni, hogy a rajtam történteket hirdessem, hogy magaslatom a te dicsőségedet zengje mostantól fogva a feltámadásodig, és azon túl az idők végezetéig, amíg fönnáll a világ. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,12–15 „Térjetek meg…”Nagyböjt 1. vasárnapja

    Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,12–15 „Térjetek meg…” Nagyböjt 1. vasárnapja

    A megtérés az Ószövetségben kifejezetten vallási fogalom, sok esetben körülírással szerepel, de mindig van erkölcsi taralma. Az ember átrendezi az Istenhez fűződő kapcsolatát, vagy megváltoztatja az emberekkel való viszonyát. Elfordul a bűntől, és odafordul Istenhez. Az Ószövetség alapvetően dinamikusan szemléli az ember erkölcsi életét. Úgy tekint rá, mint egy útonjárásra, amely valahova vezet. Ha az ember bűnt követ el, akkor a bűnösök közé áll, útjaikra téved, amelyek szükségszerűen elvezetik, eltérítik, elválasztják Istentől is. Az ember azonban változtathat a véleményén, a magatartásán és a barátain. Újra az igazak útjára térhet, amely jelenti a megtérést és visszatalálást az Istenhez. Az Ószövetség tehát nem úgy szemléli az embert, hogy vagy jó, vagy rossz, hanem vagy jó felé fejlődik, vagy rossz irányba indult el. Az irányváltoztatást szükségszerűen bűnbánat kíséri. Jóllehet az ember jobbulásához szükséges saját bűneinek az elítélése, a bűnbánat azonban csak az első lépés ezen az úton. Az Ószövetség legtöbbször közösségben gondolkodik és nem egyénben, ezért mindezt a népre vonatkozatja. A nép elhagyja a szövetséget, jog szerint elveszítené Isten szeretetét, de Isten ekkor sem hagyja cserbe, mert ő mindig megtartja a szövetségét.

    Ilyen gondolati előzmény után kell az újszövetségi igehirdetést szemlélni. Keresztelő János és Jézus prédikációjának kezdete is a megtérésre való felhívással kezdődik. A babiloni fogságtól egyre világosabban hirdetik a próféták, hogy Izrael csak akkor maradhat fenn, ha nem politikai, hanem vallási közösségként értelmezi magát. Ha fennmaradásához a politikai eszközök helyett a vallási eszközöket gondozza. Amennyiben a szövetséget és annak tetteit képviseli a világban, akkor létjogosult fennmaradni. Erre hívta meg az Isten. Keresztelő János is erről beszélt. A meggyengült etikai, vallási és kultuszközösséget akarja megerősíteni? Bár virágzó kultuszközösség a Jézus korabeli zsidóság, de Keresztelő János ezt nem tartja elegendőnek a kultuszközösségben résztvevők alacsony etikai, morális szintje miatt. Egy félelemkeltő motívumot is beiktat János, a közelgő ítéletet. Jézus igehirdetése szintén a megtérésre szólít fel, de nem az ítélettől való félelem miatt, hanem mert „elközelgett az Isten országa”, vagy azért, mert „beteljesülendő” az Isten országa. Jézus új fogalmat vezet be igehirdetésébe. Minden megtérés egy új lépés előre Isten országa építésében.

    Sokan azért fordulnak el a kereszténységtől, mert korlátozza az „önmegvalósítást”. Freud óta azzal is vádolják a zsidóságot és a kereszténységet, hogy kóros bűntudattal terheli meg az emberek lelkét. Sokan a bűnt relativizálják, néhány esetben ún. szituációs etikai okfejtéssel, a bűn kategóriáinak összemosására is történik kísérlet. A kereszténység ellenfelei alapvetően abból indulnak ki, hogy az emberi természet jó, minden kívánságunk jó, és amennyiben annak engedelmeskedünk, akkor harmonikusabban élhetünk.

    Úgy vélem, hogy a bűnbeesés óta vágyainkat beszennyezte a bűn, nincs igazán tiszta helyzet. Aki a saját vágyait követi, csakhamar másokét korlátozza, és nem az Isten országát építi. Aki képes vágyait, sőt önmaga egész tevékenységét felülvizsgálni, aki képes saját tetteit megítélni, ahogyan az Isten ítél meg bennünket, az közel került a megtéréshez. Aki képes megfordítani az útjait, vagyis megtérni, aki képes a bűnösök köréből az igazakhoz térni, az a bűn országa helyett egy másikat épít. A megtérésre képes ember, nem önmagát teszi a világ mércéjévé, hanem az Istent, és az etikai törvényeket, és ezt nem csak másokkal akarja betartatni, hanem először maga kezdi betartani. Megtérés nélkül nincs számunkra vallási élet, humánusabb élet, biztonságos jövő. Amióta egyetlen ember is képes milliókat veszélyeztetni, fontossá vált, hogy a terrorista is megtérjen, különben nem fogunk tovább élni.

    A pusztai vadállatok imája

    Urunk, Jézus! A mi teremtő Istenünk szent Fia, a föld és az ég Királya! Köszöntünk téged itt a pusztában. Köszöntünk téged, mi csúszómászók, szárnyasok, lábasjószágok, szárazföldi vadak, ragadozók fajunk szerint. Köszöntünk téged, aki egységben vagy és egy vagy a minket teremtő Atyával.

    Jelenléted megszentel minket, és megtiszteled az egész természetet minden létezőjével, millió élőlényével együtt. Dús, gyönyörű növényeid, pompás állataid és mi, a vadak a világ Ura előtt leborulva szeretnénk gyémántkő lenni dicső koronádon, hogy díszítsünk, dicsőítsünk téged és az Atyát.

    A bennünk jelenlévő megannyi életszikra, amely a Teremtő immanens jelenléte a nagy természetben, felpezsdül, amikor kijössz a pusztába közénk, és transzcendens jelenléted besugározza létünket. Mi, az állatvilág vadjai és szabadjai érted most rabok leszünk, és a jelenlévő angyalokkal szolgálunk neked és dicsőítünk téged, a föld Urát, ugatásunkkal, vonyításunkkal, bőgésünkkel, bégetésünkkel, mekegésünkkel, játékunkkal, kecsességünkkel, fényes és színes szőrünkkel, büszke állásunkkal, csordáinkkal, falkáinkkal, ménünkkel, családunkkal! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."