38899 ima található a honlapon, összesen 66811 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    Dr. Frajka Félix atya homiliái
    Hetente frissül

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    http://www.felixatya.hu

    A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

    A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
    Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
    Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

    Félix atyaHúsvét 6. vasárnapja

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    08

    Bevezetés

    Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni – tartja a közmondás. Cicerónak tulajdonítják az eredeti mondást. Similis similem invenit, aut facit A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

    Kirié Litánia

    Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk mindannyian. Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus, add, hogy mi is min den embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

    Evangélium után

    Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”. Baráti szeretetének igaz voltára pedig e szavakkal hívja fel apostolai figyelmét: „Senkinek sincs nagyobb szeretetet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Jézus életét adta értünk, s lelkünkre kötötte nagy parancsának gyakorlását és kérte: Úgy szeressük egymást, amiként Ő szeretett minket.

    Ma sokszor az a benyomásunk, hogy a "szeretet" szó csak a jámbor papok és szerzetesek szó-tárába való. Tartalmatlan üres fogalommá vált. Mégis gyakran használjuk, többször is, mint bármikor is valaha. Talán túl gyakran is. Sokszor becsaptak már vele. Csalódtunk, mert hittünk a szeretetben.

    A szeretet szót használták a legnagyobb érték kifejezésére, de a legnagyobb hazugságra is. Júdás-csókkal árulta el a Mesterét.

    Néha valóban úgy tűnik, hogy nincs igazi szeretet a földön, és gyakorlása pedig lehetetlen. Legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy szeretetnek álcázott kis jótéteményeinket csereberéljük. Olykor alig vagyunk képesek valakitől valamit elfogadni anélkül, hogy rögtön ne gondolnánk a viszonzásra.

    A gazdasági élet lelketlen törvényei gúzsba kötik szívünket. Ma mindenért a gazdasági élet lelketlen szabályai szerint kell küzdenünk, és mindenért pénzt kell adnunk. Még lelkünk szféráira is rányomta bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. A szeretet gyakorlásából árucsere forgalom lett és ez a családi élet berkeibe is beférkőzött.

    Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."

    A parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével. Miután benne megláttuk és megtapasztaltuk, hogy mi a szeretet, ezt tőlünk is elvárja.

    Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg a szeretetemben".

    Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - hangsúlyozta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett és megvetette a veszekedést. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudattal, de mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.

    A szeretet – Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik!

    Csak nyitott, pozitív értékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.

    Ismétlem! Létezik a szeretet! Feladatunk: Láthatóvá kell tennünk.

    A szeretet gyakorlása végett nem kell messzire mennünk. Először otthon kell el kezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.

    Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az elő-ítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.

    A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!

    Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 5. vasárnapja

    Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    01

    Bevezetés

    Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... halljuk majd a mai, húsvét 5. vasárnapjának evangéliumában. Az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédei közül kiemelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. Szép a jó pásztor és a juhok, szép az Atya és a tékozló fiú példabeszéde. De ez fejezi ki legközérthetőbben Krisztus és a benne hívő kapcsolatát, a szőlővesszőnek a szőlőtőkén való maradás szükségességét ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi Krisztussal való kapcsolatunk? Gyümölcsöt termő e?

    Kirie Litánia

    Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Krisztus irgalmazz!

    Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Számunkra szinte magától értődő mindaz, amit Jézus Krisztus mond a mai evangéliumban, az tudni illik., hogy Ő a szőlőtő, és mi, követői, hívő keresztények vagyunk a szőlővesszők . A keresztényeknek Krisztussal való szőlőtő és szőlővessző kapcsolata a keresztség révén jön létre. Sajnos, ez a szőlőtő és szőlővesszői kapcsolat, ennek ígéretes kezdete, kudarcba fulladhat, ha értelmünk birtokába jutva, nem kapjuk meg a hitet ébresztő és tápláló oktatást.

    Gyakran megtörténik, hogy a májusi fagyok leperzselik a szőlőtőkék zsenge hajtásait. A hitvonalán, ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekeknek és ifjaknak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben, s semmiféle hitoktatásban. S áldozatul esnek a szekták igen erős tevékenységének, s az antikeresztény, antikat-olikus áramlatok fagyhullámainak. Ezek igen sok szőlővesszőnek okozzák az elhalását, a szőlőtőről való leszakadását.

    Korunkban ugyanis bőségesen működnek olyan erők, amelyek rabszolgává akarják tenni az embert, s veszélyeztetik az embervoltot, az emberek hitét. Korunk jellemzője az elkereszténytelenítési folyamat felerősítése. A minap még a Szentatyát is elítéltető mondatokat akartak megszavaztatni az Európai Parlamenttel a liberálisok. De csúfosan, 429:55 arányban alulmaradtak. Ennek ellenére, nemcsak a társadalomban, hanem a családban is egyre kisebb méretekben vannak jelen a vallásos élet megjelenési formái, értékei, a vallásos életből táplálkozó erkölcsi követelmények. Az emberek úgy élnek, mintha nem is tudnának Krisztusról, és arról az életről, amelyet ő nyújt nekünk. Harsognak, kiabálnak azok az erők, amelyek földi életünket alakítják, azt sugallják, csak ez az élet fontos, semmi mással nem kell törődni.

    Ma már a hagyományos erkölcsi törvényeket semmibe veszik az emberek S e nép vezetői pedig olyan bűnöket akarnak ránk varrni, amelyek messze idegenek minden hívő magyar embertől. Előbb keletkezett ez az erkölcsi válság, amely oka és mélyítője a jelenlegi gazdasági válságnak. Sok tévtanító ment szét e világba, mondja az apostol. Sok működik belőlük ma is.

    Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy szent igéinek magvait, elvessék az emberi lelkek barázdáiban és őrködjenek a vetések fölött, s ne engedjék, hogy Isten országának ellenségei konkolyt hintsenek a vetések közé

    A XX. század nemzedéke véres leckét kapott arra vonatkozóan, mire vezet a téves eszmék szolgálata. S nem tudom, milyen leckét fog kapni a XXI. század nemzedéke, hiszen nem vagyok próféta, de félek, hogy még kegyetlenebbet, mint a mögöttünk hagyott, ha megszűnnek a keresztények szőlővesszőkként megmaradni a szőlőtőn, ha kiiktatódik az emberiség életéből Krisztus tanítása és annak megtartása.

    A szőlőtőről való leválás reális veszélyével számolva felvetődik a kérdés, mi a bizonyítéka annak, hogy valaki Krisztushoz, a szőlőtőkéhez tartozik? Többnyire a belső bizonyosságunk. Ennek pedig külső jele az istentiszteleten való buzgó jelenlétünk.

    De Jézus szavai szerint, aki benne marad, s akiben Ő marad, az bő termést hoz. A bő termés a Krisztussal való életkapcsolatnak a legmegbízhatóbb bizonyítéka. A bő termés pedig a Krisztus iránti szeretetből fakadó tettek. Ezért a felebaráti szeretet az, ami megbízható jelzője Krisztushoz való tartozásunknak. Nem ok nélkül hangsúlyozza János apostol a mai szentleckében: Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Akadályozzuk meg a rabszolga társadalom kegyetlenségeinek a visszatérését.

    Mindannyian ismerjük ezt a szót, hogy felmentés! Ha valaki beteg, eleve fel van mentve a böjtölés aló1 vagy a szentmisén való részvétel alól. Az életben szinte minden alól van felmentés. Csak egy valami alól nincs semmilyen körülmények között. Ez pedig a szeretet parancsa!

    Ide a templomba elhozhatjuk gondjainkat, bánatainkat, panaszainkat, kéréseinket, de nem hozhatjuk be haragunkat, gyűlöletünket. Hiszen Jézus követőinek lelkében nem lehet tartós harag és gyűlölet még ebben a gyűlölködő világban sem. Amikor tehát a szentmise kezdetén megvizsgáljuk leli-ismeretünket, az emberszeretet legyen az első helyen, amit számon-kérünk magunktól. A mulasztással elkövetett bűneink közül leggyakoriabbak az elmulasztott szeretetgyakorlatok.

    Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is de lelkének kárát vallja? Mit használna egy édesanyának, ha lakását szépen berendezné, de gyermekeit elhanyagolná? Mit használna az apának, ha sok pénzt keresne családjának, de szívét megvonná tőlük? Mit használna a felnőtté váló gyermeknek, ha tisztességet szerezne szüleinek elért sikereivel, de szívében elsorvadna a szülők iránti szeretet? S mit használna az egyháznak, ha a templomtorony égig érne, de senki sem látogatná az istentiszteletet? És mit használna az istentiszteleten való jelenlét, ha nem erősítené a hívek egymás közötti testvéri kapcsolatát?

    A templomban ugyanis nem csupán Istennel kell találkoznunk, hanem az emberekkel is. Az Istennel is csak az találkozhat, aki találkozik embertársaival is. A szentmise nem Isten és az én ügyem, hanem Isten gyermekeinek a közös együttléte azoknak, akiknek élő a kapcsolatuk Krisztussal, a szőlőtővel és ezért bőséges és maradandó termést hoznak hétköznapjaik folyamán is, hogy krisztusibb, szolidárisabb, békésebb, s boldogabb legyen ez a világ!

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 4. vasárnapja

    Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    25

    Bevezetés

    Húsvét 4. vasárnapja, a Jó Pásztor vasárnapja. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a Jópásztor szeretetét e világnak.

    Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e naponta azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Istenhívó szavát? 

    Kirié litánia

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke.

    Jézus a mai evangéliumi szakasz-ban a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi, zárja be a pásztor.

    „Bizony, bizony, mondom nektek, mondja Jézus, aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.

    Mennyire időszerűek ezek a szavak, és mégis mily kevésszer idézzük, vonatkoztatjuk a mai helyzetünkre, a mai behatolókra. Mennyire nem merjük őket a jézusi szavakkal minősíteni.

    Az imént említett sivatagi pásztoréhoz hasonló szolgálatot vállalt tehát Jézus magára, mikor azt mondta magáról, hogy én vagyok a jó pásztor.

    Amikor megalapította Egyházát arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit, és győzelmet arasson ellenségein. Ezért nevezhette magát kapunak, csak rajta keresztül juthatunk Isten igaz ismeretére, boldogító közösségébe.

    Világos, hogy Jézus jó pásztorságát nem szabad földies ér-telemben értékelnünk. Nem a köz-élet, nem a tudomány, nem a művészet területén, hanem az élet értelmét és célját kereső, boldogságot kereső, törekvéseinkben akar vezetőnk lenni. Ő ad életünknek értelmet, Ő az élet kapuja.

    Életünk során számtalan kapu elé érkezünk. Némelyik hívogatóan, mások bezárva meredeznek felénk. Szabad a belépés, hirdeti az egyik, tilos a belépés hirdeti a másik. Tőlünk is függ, hogy melyik ajtót választjuk, kit fogadunk el életünk vezetőjéül. Mindig gyanús, ha valaki azt állítja magáról, hogy ő birtokolja a boldog élet kapukulcsát. A keresztény ember számára Jézus az egyetlen és biztos vezető az üdvösség útján.

    Jól tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának.

    A láthatatlanul közöttünk maradó Jézus mindig megtalálja annak módját, hogy Isten népe felismerje és kövesse igazi pásztorait.

    Az is érthető, hogy Jézus nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli, hogy megvalósítsa jó pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a szent küldetésnek. Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői, orvosai legyenek a rájuk bízott embereknek.

    Áldd meg, Urunk, ezért az édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével szeretik ifjúságunkat, a nagyikat, az óvónőinket, tanítónéniket, áldd meg az életüket az ifjúság nevelésének szentelő pedagógusainkat.

    De különösen is áldd meg papjaidat!

    Mennyi hős papja volt az el-múlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot, börtönt és vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha, egy pillanatra sem.

    S áldottak azok a papjaink, akik ezernyi akadályt legyőzve tanítottak, s vezették az embereket; éjnek idején szolgáltatták ki a szentséget, kockáztatva az életüket!

    Áldottak azok a papok, akik üldözések közepette is megtalálták az alkalmat, hogy nyájukat vezessék, az eltévedt bárányokat pedig megkeressék, vállukra vegyék, és hazavigyék Krisztushoz.

    Áldottak, akik a szeretet és a szolgálat terjesztői voltak!

    S áldottak azok a papok, akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet alkonya felé tartva, megfogyatkozott életenergiával is, ott állnak a nyáj mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!

    Áldottak azok a fiatalabb papok, akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé lelkes munkatársként, hogy szent ihletettséggel végezzék a nyájról való sokoldalú gondoskodást és annak vezetését.

    És áldottak legyenek azok is, akik most készülnek szent hívatásukra a szemináriumokban, a nagyobb családról való gondoskodás érdekében lemondanak a saját család alapításáról.

    Adj Uram, az Örök Főpásztorhoz hasonló szívű pásztorokat nyájadnak, akik rendíthetetlen bátorsággal védelmezik őket az ordasok mardosásaitól. S zöldellő mezők, s tiszta vizű források felé terelgetik a nyájat.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 3. vasárnapja

    Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    17

    Bevezetés

    A mai evangélium a múlt vasárnapihoz hasonló húsvét titkában még nem hívő Emmauszi tanítványokról szól. Úgy gondolom minden rokonszenvünk az övéké. Már csak azért is, mert gyakran kerülünk mi is hasonló lelkiállapotba. De mint Tamásnál, úgy itt is, közbelép az Úr és eloszlatja a kételyt. De ehhez nyitott, hinni akaró szív kell. És fel kell ismernünk, életutunk állandó útitársát Urunk Jézus Krisztust.

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Aki a kenyértörés-kor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Urunk Jézus a bűn kivételével mindenben hasonló lett hozzánk. Ebből következik, hogy az Ő ünnepei és a mi ünnepeink hasonlítanak egymáshoz. Neki is, nekünk is van születésnapunk, amit minden évben megünneplünk. Minden évben megemlékezünk Jézus nagypénteki kereszthaláláról, amint megemlékeznek majd szeretteink és tisztelőink a mi halálunkról is.

    Van azonban egy olyan esemény Jézus életében, amely kizárólag az Övé! Ez pedig dicsőséges, húsvéti feltámadása. Ez az egyedülálló esemény adja ajkunkra az allelujás éneket, ez igazolja Jézus isteni hatalmát, a halálon aratott diadalát.

    A mai evangéliumi szakasz-ban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok azonban még nagypénteknél tartottak, gyász övezte lelküket. Csalódottak és szomorúak. Életükbe még nem hatolt be a húsvéti világosság.

    A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Hamis reményeik voltak a Megváltóról. Mi is sokszor táplálunk hamis reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink.

    Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordul vissza, nem megy Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

    Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van. Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a két tanítvány mellé.

    Sokszor beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, de megtapasztalhattuk azért már azt, hogy azért ezekből a nehéz helyzetekből is ki tudunk törni az életutunkon mellénk szegődött, s velünk lévő Urunk Jézus segítségével.

    Tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy ha vele járjuk utunkat, miként az emmauszi tanítványokban is, akkor bennünk is eloszlanak a kételyek. Sőt a fejünk feletti sötét felhők is, és lassan kiderül, és fény, az igazság fénye áraszt el bennünket.

    Jézus ugyanis ma is itt jár közöttünk, mellénk akar szegődni, de nem erőszakoskodik. Fölkínálja segítségét, evangéliumát. Azzal bízta meg Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévesztettek, a megtévedettek, a csüggedők felé. Megállni a pusztulásba vivő úton, visszafordulni, hazatérni Istenhez, ebben akar segíteni Jézus.

    Nincs szebb út a hazavezető útnál. Imádkozzunk, hogy minél többen rátaláljunk erre az útra, s ne gyászmisét kelljen majd mondanunk unokátlan nemzetünk ravatalánál, hanem Tedeumot a sírból visszahozott, újraéledt, s föltámadott életért, reményteli, s már elkezdődött boldogabb jövőnkért.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 2. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    10

    Én Uram, én Istenem!

    Nem könnyű megvívnunk a hit harcát. Tamás apostolhoz hasonlóan sokszor minket is gyötör a kételkedés. A feltámadt Jézus segítségével azonban úrrá lehetünk fölötte, és mi is hittel borulhatunk le Jézus előtt.

    „Tamás nem volt velük, amikor eljött Jézus. – olvastuk az evangéliumi szakaszban. – Nyolc nap múlva ismét együtt voltak tanítványai, és Tamás is velük volt. (Jn 20, 24-29) Ekkor Jézus Tamást – aki az apostolok szavára nem hit az Ő föltámadásában -, felszólítja arra, hogy szent sebeit megérintse.

    Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed, és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!”

    Ez a jelenet annyira emberi, s mégis annyira csodálatos -, különösen a tapintás érzékének megigazulása, s egyben az a szolgálat, melyet az értelemnek és a hit-születés csodájának tesz. Szent lehet az érintés, mert Jézus Krisztusban a halálon túlra, az Atyaisten dicsőségébe vezető út kezdete lett. Az a tapintás, amelyet Isten a Szentlélek kiárasztásával megtisztít, nem csalódhat, mert kapcsolatban van az értelemmel és az akarattal, melyeket átszőtt, fölemelt a természetfeletti világba a hit, a remény és a szeretet.

    Jézus felszólítására, hogy ujját tegye oldalának sebébe, Tamás ezt feleli: „Én Uram, én Istenem!” Embert lát maga előtt, de az Istent vallja meg. Vagyis ez az érintés, ez a tapintás belső, értelmi, és a kegyelem sodrába került létfontosságú érintkezés lett.

    De nemcsak megpillantja Jézus igazi kilétét, nemcsak magáénak vallja, hanem kifejezi apostoltársainak, hogy most már ő is hisz. Az Úr Jézus megjelenése előtt súlyosan vétett ellenük, amikor örvendező híradásukra kijelentette, hogy nem hisz, nem fogadja el tanúságtételüket.

    Tamás hitvallása egyben a legmélyebb szeretet megnyilatkozása is, hiszen nemcsak fölismeri Jézust, hanem magáénak is vallja: „Én Uram, én Istenem!” Ez az enyém a legszorosabb kapcsolatot jelenti Jézus és Tamás között, mert nem azt mondja: én testvérem, én barátom, én mesterem - hanem én Uram, ami egy zsidó szájából a teremtő Istent, az Örökkévalót jelenti, aki a nemlétezésből hozta elő szerető akaratával az embert. Hogy micsoda mélységeket takar ez a vallomás, azt Tamás majd vértanú halálával mondja ki véglegesen Jézusnak és Egyházának.

    Nem kevésbé fontos esemény az sem, hogy Jézus Tamást beiktatja a föltámadást tanúsító apostolok közé. Ezzel új módon teszi őt a közösség részévé. Megfigyelhetjük János evangélista megjegyzését: amikor az Úr először megjelent az apostoloknak, Tamás nem volt velük, és nem is hitt nekik.

    Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták beszélni arról, hogy fölmenjen Jeruzsálembe, hogy vállalja a szenvedést. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16).

    Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt és imádkozott az utolsó vacsora termében. Egymást erősítették az ima segítségével. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját. Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba, az apostolok közösségébe.

    A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is, Isten ingyenes ajándéka is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül a hitük is. Hiszen az ember számára az ima az a csatorna, amin keresztül Isten az ő kegyelmét eljutathatja hozzánk. Ezért amikor kételyek gyötörnek akkor is imádkoznunk kell, akkor is ki kell tudnunk mondani legalább annyit az evangéliumi apa szavával, hogy: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen, hitetlenségemen!” (Mk 9,24)

    Tamás története meg kell értesse velünk, hogy távol lenni ettől az apostoli közösségtől, a Krisztus által alapított Egyháztól annyi, mint távol lenni az igazi húsvéti hittől, mint ahogy teljes húsvéti hitre jutni csak ebbe a közösségbe beiktatva lehet; amint Mária Magdolna és az emmauszi tanítványok példája is mutatja, akik szintén csak az apostolok közösségében érik el a hit teljességét. Ne feledjük, Jézus azért halt meg, hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse. Egyházat alapítva: szent vére áldozatából fakadó bűnbocsánattal, a húsvéti megjelenésekben.

    A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanulóként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A szentmisén, a különböző lelkiségi találkozókon, vallásos összejöveteleinken keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. A bűn következmény nemcsak Istennel, hanem egymással való szakítás is. Most, hogy Istenhez szabad utunk van Jézus Krisztus által, egy új emberiség alakul, amelynek középpontja Krisztus, tengelye pedig a Krisztusban öntudatosan hívők közössége, akikben új, közös, isteni természet van. Tamás apostolt a Feltámadott nem- csak magának akarta megnyerni, hanem a többi apostolnak is. A János-evangélium ősi változata Jézusnak ezzel a tettével zárul: az Egyház magjának eggyé tételével és megszilárdításával, hogy felkészülten várja Pünkösd napját. Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvétvasárnap

    Napi Ima20 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    03

    Bevezetés

    Hitünk legnagyobb ünnepén szeretettel köszöntök minden templomunkban megjelent hívőt. Különösen is a vidékről feljött szeretteiket meglátogató hívőket. Azokat is, akik egy kis fontolgatás után, mégis csak eljöttek a templomba. Szokásból, ilyenkor, húsvétkor, amikor kiengesztelődött egymással az Isten és az ember. Engesztelődjünk ki mi is egymással és felszabadultan, örömmel ünnepeljük, hitünk nagy titkát, amelyre oly szépen felkészített a három szent nap liturgiája.

    Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat? Húsvét szent ünnepén is?

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

    Evangélium után

    Miután az Úr Jézust eltemették, sziklával zárták le a sírját, lepecsételték, katonák őrizték. Ellenségei föllélegeztek, és egyelőre megnyugodtak. Az átélt izgalmak után Jézus tanítványai is nyugalomra vágytak. Sajgó szívvel gondoltak arra, hogy nemcsak Mesterüket temették el, hanem holttá dermedt hitüket és reményüket is.

    Ki gondolta volna, hogy a virágvasárnapi diadalmenet így és itt végződik? Most azonban minden szép reményük Jézussal együtt a sírba szállt. Ott fekszenek a sziklasírban, Jézus halotti leple alatt. Ez lett a szerencséjük. Mert íme, elérkezik a csodálatos éjszaka, amikor Jézus föltámadva, megdicsőült testével kilép a sírjából, és vele együtt feltámad az apostolok hite és halott reménye.

    Milyen szenzációként járhatta be Jeruzsálem városát a hír, hogy Jézus sírja üres és feltámadását meg-bízható tanúk igazolják.

    Hogy siettek a hírt vivő jámbor asszonyok. Hogy futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal felruházott főapostolt. Nincs igazuk a pápa főségét tagadó keresztény egyházaknak! Igenis az Egyházban mindenkor Péter, illetve az ő utóda, a mindenkori pápa a Jézus akarta főapostol!

    De visszatérve a feltámadás jelenségéhez. Jézus feltámadása óta eltelt csaknem kétezer esztendő és a föltámadás örömhíre áttöri a századok falát, és a győzelmes alleluja, fölcsendül a mi ajkunkon is.

    A Jézussal együtt föltámadt hitet és reményt nem lehet többé kioltani, a tagadás, a közöny sírjába zárni. Itt és most mi is ezt bizonyítjuk. Mindig érdemes egy győzelmes, sikeres ember szolgálatába állni. Mi, keresztények, nem egy legyőzött, egy meggyalázott, csatát vesztett, hanem egy győzelmes király követői vagyunk. Olyan valakié, aki a szeretet hatalmával biztosította végleges győzelmét.

    Mi, ma nem egy tegnapi föltámadást ünneplünk. És nem közönyösen álldogálunk Krisztus üres sírja mellett! Mi hívő lélekkel vagyunk itt. És tudjuk, hogy igazi Húsvétunk csak akkor van, ha nem érjük be Jézus győzelmes ünneplésével. Igazi húsvétunk akkor lesz, ha nemcsak Jézus föltámadását ünnepeljük, hanem a sajátunkét is.

    Jézus nem azért támadt fel, hogy saját magát emelje egy új, megdicsőült létrendbe. Sokkal inkább az volt a célja, hogy valamiképpen minden követőjét, már itt és most részesítsen a föltámadás dicsőségében. Húsvétja, igazi Húsvétja annak van, aki lélekben, gondolkodásban, érzéseiben, tetteiben föltámad egy igazabb keresztény életre.

    Vajon mit jelent kézzelfoghatóan ez a föltámadás?

    Ha nyitott szemmel nézzük az életet, akkor láthatjuk, hogy erkölcsileg mily mélyre süllyedt társadalmunk. A megölt hitek, a megtiport erkölcsök, a gyűlölködés országában élünk. A kőtáblák, életet és rendet biztosító törvényei helyett, az aranyborjú körül táncol a világ.

    Ha csak egy röpke kis pillantást is vetünk e világra, s benne hazánkra, látjuk, hogy a sok nemes törekvés és kezdeményezés ellenére is, egyre erősebben terjed a bűnözés. Micsoda szennyes kiteregetés! Micsoda káosz!

    Mint rombolják a tiszta erkölcsöt, mely minden ország talpköve és támasza! Ne is beszéljünk a szabados erkölcsi felfogásról, a házasságok és családok szétzüllesztéséről, az egyneműek együttéléséről, a gender elmélet erőltetéséről!.

    Erről az úgynevezett modern világról is elmondhatjuk Pál apostol bírálatát: érzés és irgalom nélküli világ. Ha ugyanis az emberek szívéből kihal a hit, ha eltompul a lelkiismeret, ha a szeretet helyett úrrá lesz bennük az önzés, a világban pedig egyeduralkodóvá minden vadhajtásával a globalizáció, reménytelenné válhat az ember élete.

    Ezért kell nekünk a Húsvét. A remény életre keltése, a remény erősítése, a feltámadásban való hit.

    Fel kell támadnia minden magyarnak az erkölcs nélküli holt állapotból, a reménytelenség állapotából, mert remény és föltámadási hit nélkül nincs mocskolódás nélküli, emberhez méltó élet, nincs sem egyéni, sem nemzeti feltámadás.

    Legyünk hát mindannyian e hazában, tisztaszívű, új életre támadt, hiteles keresztény életet élők és hogy azok is maradhassunk, tegyük is meg mindazt ezekben a mapokban, amit megkövetel tőlünk a hit és a haza.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaVirágvasárnap

    Napi Ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    27

    A szenvedő Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességből emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Isten felmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

    Első olvasmányhoz / Iz 50,4-7

    Az első ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstől, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

    Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24

    Panasz és könyörgés

    Szentleckéhez / Fil 2,6-11

    Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilági hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyriosszá, hatalmak, idök és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

    Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54

    A Jézus szenvedéséről és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettől fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltő eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gőg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengő észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félő tisztelő hit láthat bele... (Mk 14,10-15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1-19,42)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima13 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    20

    Bevezetés

    Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára terelik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirattad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura.  Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Márta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézusban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a barlangnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.

    Mivel a föltámasztás híre elterjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nemcsak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.

    De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyomány jutott a tudomásomra.

    Többek között az a hagyomány is tudomásomra jutott Cipruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hirdette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mélyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.

    A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az eseményhez fűződő jézusi tanítást.

    Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mondandójáról. S nagy a kísértése annak, hogy az éltető, életet osztogató Jézus helyett az életre keltett Lázárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hitre nézve veszélyes következményekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.

    Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan találok életet, helyesebben: örök életet?

    Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igazsághoz. Erről tanúskodik maga Jézus is, amikor a mai szentírási szakaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”

    Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul le mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek benne.

    Miért nem terjedt e futótűzként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az esemény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Keresztre, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodrangú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely szerint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes életet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.

    Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az emberek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök halálba torkollik, mert semmi kapcsolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.

    A teljes élet kibontakoztatását, s az örök életet is sokan egészen másban és máshol keresik.

    Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problémát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.

    Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.

    Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vasfogát.

    Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajtják „konzerváltatni” magukat.

    Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosítékát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 4. vasárnapja

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    13

    Bevezetés

    Több mint egy éve járványügyi korlátozások határozzák meg a minden napjainkat.

     A pandémia arra figyelmeztet, hogy változtatnunk kell eddigi életmódunkon, önmérsékletre van szükségünk. Az Egyház a nagyböjtben szintén önfegyelemre, vágyaink megfékezésére, rossz szokásaink elhagyására buzdít. Ezúttal mintha egybeesnének a világi és az egyházi szempontok.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!

    Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!

    Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!

    Evangélium után.

    Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A nagyböjti szent negyven nap lényeges programja, hogy átgondoljuk, megerősítsük, és gazdagabban éljük meg a hitünket. A hit titkára kérdeznek rá, és egyben mutatnak is rá a mai szentmise szentírási olvasmányai. Fontos, hogy aki hívő embernek vallja magát, újra és újra tisztázza önmagában: miben is áll a hite, és milyen napi feladatokat, követelményeket állít elé a hit szerinti élet.

    Ma nem ritkán tapasztalható az a gondolkodásmód, amely a hitet bezárja egy személytelen állásfoglalásba egy természetfölötti létezővel szemben. Sokan vannak, akik hívőnek vallják magukat, mert hisznek Isten létében, de ez a hit semmiféle elvárást sem állít eléjük. Életükön és életükben ebből semmi sem tükröződik.

    Mások pusztán szubjektív, belső élményeikre hagyatkozva próbálják megélni hitüket, függetlenül mindenki mástól, teljesen magánüggyé lefokozva mindazt, amit vallási igényeik jelentenek számukra.

    Vannak, akik nagy belső éhséggel és szomjúsággal keresik az igazságot. És miként Nikodémusz éjnek idején kereste fel Jézust, hogy hallgassa, beszélgessen vele, úgy ők is, félve a harsogó ateizmustól, pökhendi, cinikus szószólóiktól, s az emberi elmarasztalásoktól, félve kérdeznek bennünket hitünk, életünk valódi tartalma felől.

    Mit tudunk válaszolni kérdéseikre?

    Az evangéliumban Jézus szavai világossá teszik számunkra, hogy a hit mindenekelőtt Isten e világot, embert szerető felfoghatatlan szeretetének megismerése és elfogadása. Egy alapvető szeretettapasztalás. Tudatosítása, átélése annak, hogy Isten senkit sem akar elveszteni, és mindazoknak, akik hisznek Egyszülöttében, örök életet ajándékoz. A hit nem elvi állásfoglalás Isten létezéséről, vagy nem létezéséről, hanem egy tapasztalás átélése, mely életet és gondolkodásmódot formál.

    „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda”. Ez a szeretet nem megérzés, vagy hangulat kérdése, hanem sokkal inkább egy tapasztalat, mely valamilyen Istennel való találkozásra, istenélményre épül.

    Nem szabad csodálkoznunk azon, ha sokakban megütközést kelt ez a mondat, és megfogalmazódik a kérdés: hogyan adhatja Isten a Fiát oda értünk? Milyen Isten az, aki saját Fiát áldozza fel a bűnös emberért? Ezek a kérdések azokban fogalmazódnak meg, akik a kereszthalál drámája mögött még nem látják a húsvét hajnalának derűjét. Mi azért ünnepeljük a kereszthalált, azért szemléljük e borzalmas kínban a szeretetet, mert a feltámadás fényében látjuk azt. Így már valóban szeretetről beszélhetünk, amit az apostolok úgy fogalmaznak meg: „amit hallottunk, amit saját sze-münkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1).

    A kereszthalál gyötrelméből, a húsvét igazsága miatt, mindazok számára, akik hittel néznek fel a keresztre, élet örök élet fakad.

    A hit azonban nem csak Isten szeretetének a megismerését, átélését, megtapasztalását jelenti, hanem az erre a tapasztalatra adott választ is, tetteket is. Isten irántunk való szeretete, mely világosságot hoz életünkbe, azt kívánja tőlünk, hogy válaszoljunk is szeretetére az igazság cselekedeteivel: „… hadd nyilvánuljon ki, hogy tetteinket Isten igazsága szerint cselekedtük”. Ez a nagyböjt negyedik hetének programja: a cselekedeteinket Isten igazságának mércéjéhez kell igazítanunk. Így lesz a hitünk nem csak Isten emberek iránti szeretetének megismerése, s tudatos állásfogadása, hanem egyben tanúságtétel is Isten szeretetéről.

    A második olvasmányban, hallottuk a szentpáli szavakat, hogy „Isten, Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket”. A hit és hitből fakadó élet elválaszthatatlanok egymástól. Merjük megfogalmazni, kimondani és magvalósítani mindazokat a követelményeket, melyeket húsvéti hitünk állít elénk! Kérjük Istent, hogy a hit befogadása által bennünk megkezdett jót, tegye teljessé azzal, hogy erőt ad a tettekhez is.

    S amikor, soha nem tapasztalt sötétség borult e világra, vessük el a sötétség cselekedeteit, és mi hívők, annál tudatosabban és bátrabban cselekedjük a világosság és az igazságosság cselekedeteit, amelyek elűzhetik a világból a sötétséget, hogy békés élete lehessen az embernek e földön, s örök élete a mennyben.

    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 3. vasárnapja

    Napi Ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    06

    Bevezető

    Nagyböjt 3. vasárnapján, az evangélium Jézusnak a kufárok templomból történő kiűzését mondja el. Mit mond számunkra ez az esemény? Nincs e bennünk is valami ebből a mindenből, mindenkiből, mindenütt hasznot húzó kufári lelkületből, e világ szelleméből? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirie litánia 

    Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai vasárnap evangéliumában Jézus úgy áll előttünk, mint egy forradalmár, mint egy fölforgató, megszállott próféta.

    A templomot, amelyet Jézus megtisztít, Heródes kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását, amely csak 64-ben fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították. Jézus idejében 46 éves volt az a templom, amelyről tudósít az evangélium.

    A kereskedők kiűzése a templomból, illetve az óriásméretű: többszáz méter hosszú és több száz méter széles, 9-10 méter hosszú és 1.5 méter széles káderkövekből épült fallal körülvett templomudvar, királyi oszlopcsarnok, a templomépület egyik szűkebb területéről, a pogányok udvarában történhetett.

    Itt kínáltak eladásra különféle állatokat, amelyeket áldozatok bemutatására szántak. Különösen nagy volt a kínálat a húsvéti ünnepek előtt, amikor Josephus Flavius szerint mintegy 15.000 bárányt áldoztak fel. Zarándokok, akik nagy távolságról jöttek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, itt könnyen vehettek egy bárányt az ünnepléshez. –

     Úgy tűnik, Jézus magatartása a galambárusokkal szemben enyhébb volt. Az ő asztalaikat nem forgatta fel, csak felszólítja őket, vigyék el innen asztalaikat. Valószínűleg azért, mert a galambáldozatokat a szegények számára írta elő a törvény. - A pénzváltókra azért volt szükség, mert a templomi díjakhoz csak a tiruszi sékelt lehetett használni fizetési eszközként. Az átváltásnál ezek a kereskedők igazságtalanul nagy nyereségre tettek szert. Ezért fordult Jézus haragja ellenük, mert a zarándokokat tisztességtelenül megkárosították. Ma úgy mondanánk, mert a pénz gazdálkodással válságba hozták a világot, s benne az embereket.

    Mindez Atyja házának közelében történik, ott, ahol 12 éves korában írástudókat kérdezgetetett, és írástudóknak válaszolgatott, s azok csodálkoztak az ő bölcsességén. Jézus kötelekből font ostorral űzi ki őket, mert számára szentségtörés ilyen közel merészkedni a Legszentebbhez, a Szentek Szentélyéhez. Latrok barlangjává tenni Atyja házát.

    Egyébként is a templom lerombolására és felépítésére tett jézusi kijelentés szimbolikus és profetikus. Mert az a saját testének a lerombolására, kereszthalálára, illetve saját testének felépítésére, feltámadására tett előrejelzés.

    A mai vasárnap tanításában a templom van középpontban.

    Sokat panaszkodnak hívők és papok napjainkban, hogy egyre kevesebb ember jár templomba. A templomba nem járókat pedig eleve bűnösöknek mondják. Mintha ők tehetnének erről, s nem lenne abban része a korszellemnek, a társadalmi környezetnek, a tudatformáló, minden keresztény és nemzeti értéket tagadó és megsemmisíteni akaró médiumoknak, s nem lenne ebben részük az írástudóknak, s nem lenne részünk nekünk is igét hirdetőknek.

    Pedig sokan azok közül, akik kívül rekednek a templom falain, nem saját hibájukból maradnak kívül. Olyan világban élünk, amely mindent profanizál, olyan világban, amelyből eltűnik a szent, amelyből eltűnnek a közösséget összetartó ünnepek is. Még a Nemzeti ünnep is, csak félelemkeltő kitalációkkal, lakásból való ki nem mozdulás, s vidékre való utazás ajánlgatásával és zavart keltő provokációkkal!

    Mi mindent megtesznek, azért, hogy elszürküljön ez az ünnep is, hogy elsorvadjon nemzeti öntudatunk. Még a nemzeti ünnepet is pártpolitikai kérdésnek tekintik, haldokló diktatúrájuk meghosszabbítási eszközének.

             Ilyen profanizáló világban él az Egyház, él a hívő, a hazájához rendületlenül hű magyar.

    Mindezek ellenére még mindig szép számmal vagyunk templomba-járók, olyanok, akik nem feledjük a költő figyelmeztetését: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát”, s kitartunk a templom mellett. Mert a templom számunkra olyan szent hely, ahol nagyszerű találkozásra van lehetőség. Találkozásra Istennel, s találkozásra embertársainkkal.

    Még szentendrei tanár-koromban mondta egy okos tinédzser kislány: én azért is megyek templomba, hogy többen legyünk a templomban, mert olyan jó érzés, ha sokan vagyunk a templomban. Pedig még talán nem ismerte a Zsoltáros szavait, hogy „Quam jucundum habitare fratres in unum. „milyen jó a testvéreknek együtt lenni.

    Valóban. Zaklatott világunkban, mily felemelő érzés, közösségben megtapasztalni, az Ember tragédiája szavait: „S tudni mégis, hogy felettünk – Pajzsul áll Isten kegyelme”. S tudni azt: „testvéreim vannak számos millión”. És mind olyan, akik magyar szemmel nézik a világot, magyar fejjel gondolkodnak, s magyar szívvel éreznek. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 2. vasárnapja

    Napi Ima21 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    27

    Bevezetés

    Az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a Sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, megkísérthető ember volt.

    Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nemcsak ember, hanem több mint ember, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.

    A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.

    De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk Te azt kérted, hogy hallgassunk szeretett Fiadra és mi mégis sokszor nem őrá, hanem a kísértőre hallgatunk. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus!  Te azt mondtad, hogy úgy szeressük egymást, miként Te szerettél minket, és mi mégsem úgy szeretjük egymást. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Te azt mondottad, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért, és mi nem hozunk semmilyen áldozatot sem érettük. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasár-napival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Táborhegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak. Két egymást kiegészítő arca Jézusnak.

    Ez jelzi azt is, hogy a tanítványnak is kétféle a magatartása. Mindkettőre elkerülhetetlenül szüksége van. Nem olyan módon, hogy olykor az egyik magatartás válik aktuálissá, olykor pedig a másik. Akkor helyes a hívő életvezetésünk, ha valamelyik magatartás mindig jellemzi, tudatos életünket.

    Az egyik: el kell fordulni a bálványoktól, nemet kell mondani a nagy Kísértőnek. A másik: életünket az élő Istenhez, a dicsőség Urához kell kapcsolni. A bűnök, a kísértések elleni küzdelmekkel végeredmény-ben a bálványokkal fordulunk szem-be. A jócselekedetek igen széles skálája pedig az élő Istennel való közösséget építi.

     

     

            A színeváltozás jelentnek, a főszereplő Jézus mellett, volt még másik két szereplője is: Mózes és Illés, az Ószövetség két legjelentősebb egyénisége. Odaállnak a szenvedést, a kereszthalált vállaló Jézus mellé. Érdekes párhuzam van Jézus és az ő küldetésük között. Mózes vezette ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Méltán áll tehát Jézus mellé, aki az egész emberiséget akarja kivezetni a bűn rabságából. És itt áll Illés próféta is, aki számos honfitársával együtt nem hajtott térdet a pogány bálványok előtt. Most azzal a Jézussal beszélget, aki kiszabadítja az embereket a hamis istenek, a bálványok, a bűnök szolgálatából és megismerteti velük az egy igaz Istent, a mennyei Atyát.

            A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat… Hogyne készítene, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni fényességből! Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni, és nem menni tovább a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni, a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést, Nem tudják elképzelni, hogy Isten dicsősége és a szenvedés útitársak lehetnek a földön.   

            Ezekben a nagyböjti napokban nekünk is föl kell mennünk Jézussal a kinyilatkoztatás hegyére, hogy megismerjük az ő dicsőséges arcát, és így elfogadhassuk a „kereszt botrányát”, megváltásunk szentségét. Mert a kereszt, a szenvedés titkát nem önmagában tiszteljük és fogadjuk el. A nagyböjt, húsvét nélkül, önmagában értelmetlen és kegyetlen végzet, amelyet nem érdemes ünnepelni. De éppen a húsvéti hajnal dicsősége teszi szemlélhetővé és széppé Jézusnak a szenvedésben eltorzuló arcát. Mert a keresztről ránk tekintő Jézus arcra is tökéletesen érvényes és igaz a felhőből megszólaló szózat: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus megdicsőült és szenvedő arca egyaránt, szavak nélkül is hirdeti a legfontosabbat, amire mindig hallgatnunk kell: az Atya akaratának megvalósítása a valódi szeretet és szentség.

            Jézus nem azért mutatta meg apostolainak ragyogó dicsőségét, hogy elkápráztassa őket. Mint min-den tettével, ezzel is példát adott és jövendő sorsunkat hirdette. A földi szenvedéseket megdicsőülések köve-tik. Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy egész föld Tábor-hegyi fénybe öltözzön, s ne váljon sohasem a gyűlölet szította háborúk lángtengerévé. Azt akarja, hogy ne a gyűlölet, ne a Sátán országa, hanem a szeretet, a béke, az Isten országa erősödjék e földön!

            Azt akarja, hogy minden ember megismerje az emberiségnek nem háborút, szenvedést, s nyomort, hanem üdvöt, békességet adó evangéliumát.

            Azt akarja, hogy minden ember lelkét a jóakarat hassa át, különösen pedig azt, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege.

            Azért adta tanítását, szentségeit, kegyelmeit, hogy minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk az Úr Jézus világító és melegítő szeretetét.

            Bárcsak a mi közelünkbe kerülő emberek is elmondhatnák: jó nekünk itt lennünk. Mennyivel kevesebb lenne akkor e világban a gyűlöletből és mennyivel több a szeretetből.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atya Nagyböjt 1. vasárnapja

    Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    20

    Bevezetés

    Nagyböjt kezdetén, a mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, megszentelődére biztat. Vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk haza belső világunkba! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére. De így készülünk e mi húsvét megünneplésére? 

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre szólítod fel az embereket. Uram irgalmazz.

    Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy kerüljük mindazt, ami rossz, és megtegyük mindazt, ami jó. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Uram irgalmazz! 

    Evangélium után

    ,,Betelt az idő és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban"

    Közel kétezer éve hangzott el Jézus ajkáról, ez a minden emberhez szóló legfontosabb Bibliai üzenet. Az Istentől elpártolt emberiség, kapott egy drága ingyenes esélyt, Alkotójához való visszatérésre, megtérésre! Hosszú évszázadokon át, szakadatlanul mindmáig hangzik felénk, a megtérésre, visszafordulásra felszólító krisztusi kérés:

    „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”

    Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik még a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét érezzük annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy megtisztítsuk lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult lélekkel egyre jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az evangéliumban, hanem a szerint is éljünk.

    A hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti szent időben gyakran halljuk az Úrjézus imént hallott eme szavait, amelyekkel bűnbánatra szólít fel minket. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, változzatok meg.

    Valóban mindig szükségét érezzük annak, hogy rendet, tisztaságot teremtsünk szívünkben, hogy jobban Isten felé forduljunk.

    Ez a törekvés akkor is nagyon időszerű, ha igyekszünk templombajáró jó keresztényként élni. Ha embertársainkkal békében élünk, s ahol lehet, segítünk a rászorulón. Ezzel együtt azonban számolnunk kell azokkal a gyengeségekkel, amelyek szinte minden nap megjelennek életünkben, amelyeket gyakran, szemünkre is vetnek, akik ismernek minket.

    Gondoljunk csak - hívő keresztény mivoltunk ellenére is, - az oly gyakran előforduló sok – sok szeretetlenségre, türelmetlenségre, indulatosságra, vagy embertársaink igazságtalan leértékelésére, leminősítésére, önmagunknak pedig a felértékelésére.

    Vallásos életünkben is sok javítani való van. Elhanyagoljuk a szentmisét. Ha szép idő van, azért mert szép idő van, és könnyen csinálunk más vasárnapi programot. Ha rossz idő van, akkor azért, mert rossz idő van, és nehezen mozdulunk ki lakásunkból. A gyónásról ne is beszéljünk. Nem is tudjuk, mikor gyóntunk utoljára.

    Nem törődünk eléggé gyerekeink nevelésével, vallásos nevelésével sem. Közömbös számunkra, hogy milyen iskolába jár. Rábízzuk gyermekeinket minden lelkiismereti probléma nélkül világnézet nélküli, Isten, haza, s emberszeretetre való nevelést mellőző, de idézőjelben, jó oktatást adó iskolára. Közömbös számunkra, a TV és az utca gyermekünkre tett nevelő hatása.

    Nem ápoljuk lelkünkben eléggé az egymással, a hívőkkel, s honfitársainkkal való szolidaritást. Pedig mennyire nagy szüksége lenne erre hazánknak és egyházunknak. Különösen napjainkban. Micsoda gátlástalan hazugságok és rágalmak hangzanak el nap, mint nap még magyarul beszélők ajkáról is. És mennyi alulképzett ad hitelt az intoleráns liberálisok által kitalált propagandisztikus, és demagóg rágalmaknak.

    Nem védjük a saját igazunkat, sem hazánk, sem egyházunk igazát és érdekeit. Engedjük, hogy rombolják honfitársaink keresztény s magyar önérzetét, öntudatát.

    Annak ellenére, hogy mindezek kiiktatásához itt van számunkra a nagy lehetőség, a negyven napos szent böjt.

    Az Egyház Úrjézus példáját a mai életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodást.

    Amikor ezeket ajánlja, sokan a nagyböjti időt a lemondások, a szomorkodások időszakának tekintik. Amikor az Egyház arra biztat, hogy ne feledjük: hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azt szeretné, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, és ha többet igényelnénk a lelkiekből.

    Kevesebbet a szórakozóhelyek, és többet az elmélyülő, imádkozó helyek látogatásából.

    Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igaz lelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból, alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."