38899 ima található a honlapon, összesen 66811 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
    Hetente frissül

    A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
    Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

    Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

    Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Jézus barátaiHúsvét 6. vasárnapja

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    09

    1. Kornéliusz százados megkeresztelése. (ApCsel 10,25–26.34–35. 44–48)

    A Szíriában állomásozó római zászlóalj parancsnoka addig is „istenfélő” volt, de most, Péter apostol missziója nyomán jut el a hit teljességére. Az apostol ezért ad hálát Istennek és nyilvánítja ki azt, hogy megszűntek a korlátok, Isten nem személyválogató. Ő mindenkit üdvözíteni akar.

    2. Isten a szeretet. (1Jn 4,7–10)

    A szeretet nem humanizmus, hanem Isten „képessége” bennünk. Ha szeretjük egymást, a szerető Isten tanúivá válunk.

    3. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek… (Jn 15,9–17)

    A szőlőtőről szóló hasonlatot kibontva Jézus új parancsát olvassuk ma. Ez nem más, mint a szeretet, amelynek mértéke maga Jézus. Úgy szeretni, hogy életünket adjuk egymásért. Úgy élni, hogy méltóak maradjunk Isten szeretetére. Míg Lukácsnál azt olvassuk, hogy – ha mindent megtesztek is, csak haszontalan szolgák vagytok –, itt Jézus a barát fogalmát használja tanítványai helyzetére. A szolga még nem ismeri ura belső életét, „csak” engedelmességből hűséges, de Jézus barátainak mond minket, mert beavat Isten titkaiba.

    Az eredeti, görög nyelvű evangéliumokban két külön szó is jelöli a barátságot: a hetairosz és a philosz. Előbbi értelme nem jelent föltétlen szeretetkapcsolatot, inkább a társra utal: bajtárs, lakótárs, bűntárs, cellatárs stb. Jézus szavai nyomán, amelyeket Júdáshoz intéz (barátom, mi végre jöttél?…), vagy ahogyan a példabeszédbeli nagylelkű gazda hűti le a hőzöngő elsőket (barátom, nem vagyok veled igazságtalan…), inkább negatív, ellenszenves, lepirító felhangja érezhető ki.

    Ezzel szemben amikor János evangéliumában, a búcsúbeszédnél olvassuk, ott már a phülosz/filia szerepel mint olyan bensőséges emberi kapcsolat, amely a szerelemnél is erősebb és értékesebb. Bizonyos mértékig már egy házasságban is fellelhető: szeretlek, mert társam vagy, számíthatok rád, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Ebben az értelemben a baráti szeretet maga az intelligens szeretet, vagyis amikor „fejben” is szeretjük egymást. Közös az érdeklődési körünk, tudunk együtt dolgozni, játszani, támogatjuk egymást az élet apró-cseprő dolgaiban is…

    Amikor azonban Jézus barátainak nevez minket, azt akarja érzékeltetni, hogy az ő barátsága ingyenes ajándék. Nem lehet kiprovokálni, kikövetelni, bennfentes járandóságként kiérdemelni. Ahogy az üdvösséget sem. Isten Krisztusban olyannyira lehajolt hozzánk, hogy egészen barátja lett az embernek. Föl akart emelni a bűn sötétségéből.

    A jézusi barátság feladat: barátaim vagytok, ha szeretitek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Tehát nemcsak azért, mert ő beavatott minket Isten titkaiba, hanem mert ez életünk „projektje”… Ha van valami, aminek igazán meg kell felelnünk, az Jézus barátsága, mellyel egy életre lekötelezett minket. Az ő barátsága végtelenül többet jelent egy emberi barátságnál. Mégsem zárja ki a kettő egymást, hiszen egy őszinte emberi barátság is az ő ajándéka.

    Jézus belevon minket az isteni barátság mindent felemelő és mindent magába foglaló teljességébe. Ezen a szinten már nemcsak az alkotás, az életmű lesz számunkra fontos, nemcsak azért akarunk élni, hogy valami nyomot hagyjunk magunk után, hanem elsősorban és mindenek felett Jézus barátai akarunk lenni és maradni.

    Hitünk örömhíre ezért nagyszerű, mert – bár nem vagyunk méltók rá – Isten Jézusban mégis barátaivá nyilvánított minden benne hívőt…

    Tán mindenkinek van legalább egy jó barátja. Akivel mély, életre szóló kapcsolat köti össze. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című, megrendítő, méltán világhírű műve is erről szól. Ahogyan a Füves könyvben is a követezőket írja: A szerelmes mindig akar valamit, a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját, a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább… Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

    Ide kívánkozik Gajdó Ágnes vallomása is: a barátság gyógyír, hiszen dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy embertársad hisz és bízik benned… Ne félj hát kinyújtani kezedet, s légy bátor elfogadni a simogató szavakat, vagy az együttérző ölelést…

    Jézus örömteli életre, a vele való barátság élvezetére hív meg. Kitágítja szűkös szívünk határait, hogy szeretetéből éljünk, s éltessünk másokat is.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága ÉletáramlásHúsvét 5. vasárnapja

    Reggeli ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    02

    1. Saul megtérése (ApCsel 9,26–31)

    Saul különleges megtérése a feltámadt Jézussal való találkozásnak, az isteni kegyelemnek köszönhető. Kezdetben az apostolok is ódzkodtak őt befogadni. Gyanakvással tekintettek rá, beépített ügynöknek vélték. Nehezen feledték múltját, keresztényüldöző előéletét. Isten szeretete azonban győzött, és Pál az egyház egyik legnagyobb apostolává, hithirdetőjévé vált. Megcsodálhatjuk bátorságát, halált megvető elszántságát, amellyel minden erejét a Krisztusban felismert Úr szolgálatába állította. Belőlünk, akiket gyermekkorunkban megkereszteltek, akik magától értetődőnek tartjuk hitünket, vallásunkat és egyházunkat – hiszen nem szenvedtünk meg érte –, talán éppen ez a pálfordulás hiányzik... Csodálatra méltó a keresztény közösségek viselkedése is, akik a nehéz körülmények között sem hagyják magukra, hanem segítik egymást, és összetartanak.

    2. Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal… (1Jn 3,18–24)

    A tettek nélküli szeretet hazug. A hit cselekvő szeretet nélkül meddő, üres. Isten kezdeményező szeretete erre az örök bizonyíték.

    3. Jézus az igazi szőlőtő (Jn 15,1–8)

    Urunk egyik legszebb hasonlatát az utolsó vacsorai búcsúbeszéd keretében mondta el, amelyet Szent János evangélista őrzött meg. Valószínűleg ezért nem foglalkozik a vacsora részletes leírásával. Ezek a szavak már a mindenkori egyházhoz szólnak. Jézus nem pusztán jogi kereteket ad közösségének, hanem arról biztosítja övéit, hogy akik hozzá szegődnek, azok a Szentháromság életében részesülnek. Ő nem egy vallásalapító a sok közül, hanem maga az üdvösség. Ezt – „én vagyok” – senki emberfia nem merte elmondani magáról sem előtte, sem utána… A mennyország nem más, mint közösség a szentháromságos Istennel. Ezt fejezi ki a szőlőtőke és a szőlővesszők közti egység.

    A palesztinai szőlőültetvényekről vett hasonlat kézenfekvő Jézus számára, hisz a termést nem hozó ágakat a szőlősgazda lemetszette és eltüzelte. A száraz venyigék egyébre nem valók. Tavasszal még az egészséges vesszőket is visszametszette, hogy dúsabb, gazdagabb termést hozzanak. Gyökössy Bandi bácsi híres megfogalmazása szerint: „az Isteni Szőlősgazda vagy lemetsz, vagy megmetsz minket.”

    A Jézussal való állandó kapcsolatunk létfontosságú. Belőle áramlik az élet. Így teremjük meg életünk gyümölcseit. Az istenes élet „nedveit” csak Jézusról, a közös tőkéről szívhatjuk. Rajta, benne maradni annyi, mint szüntelenül befogadni szavát és kegyelmét, rá hallgatni, és belőle élni.

    A keresztség által mindnyájan beoltódtunk ebbe a tőkébe. Úgy hozzátartozunk Jézushoz, mint szőlővessző a tőkéhez. Ezzel a hasonlattal Jézus mintegy beazonosítja magát, és közli velünk sajátos identitásunkat. Ugyanaz a nedv kering bennünk is, mint benne… Az igazi megmaradáshoz nem elég csak a hagyományok ápolása vagy egészségünk megőrzése. Nem elég leragadni gyermekkori élményeinknél. Az sem megoldás, ha csalódásainkat kivetítve megszakítjuk a kapcsolatot vele is, hisz menten elszáradunk… Aki leszakad Krisztusról, lelki halottá válik. Az örök tűz is ezt a lelki halált teszi végérvényessé. De már a földön, ha engedjük, ha hagyjuk, ha kérjük, maga Krisztus képesít arra, hogy kegyelmével benne maradjunk. Ebből az életközösségből látható eredmények, gyümölcsök is származnak.

    Folyton belőle kell táplálkoznunk, újra meg újra felszítani a kezdeti kegyelem-áramlást, hogy a nehézségek és változások ellenére is kitarthassunk, helytállhassunk az „első szerelem” mellett. Nem elég csak élvezni az éltető nedvet, hanem termést is kell hozni. A terméketlen szőlővessző előbb-utóbb elszárad, és tűzre kerül. Ezért jó néha lenyesegeti száraz ágainkat, és megtisztítani lelki életünket is a vadhajtásoktól. A fizikai vagy lelki szenvedések, a kísértés, a kétely, az Istentől való elhagyatottság érzései, a próbák és nehézségek megannyi „metszés”, amelytől még többet kellene teremnünk.

    Mennyire termékeny az én életem? Lelki-szellemi-anyagi-közösségi-nemzeti értelemben megtermem-e a gyümölcsöt, vagy csak elszívom a tőke nedvét?…

    Nekünk, vesszőknek ugyanazon tőke az életadónk. Tehát egy közösséghez tartozunk. Nincs értelme a magánhitnek, az egyháztalan, maga módján vallásos életformának. Az hiteltelen és gyenge. Ahogyan lakva ismerszik meg az ember egy házastársi kapcsolatban, a családban is, a hívő életnek ugyanígy elengedhetetlen feltétele, élettere a közösség. Ezt egy keresztény nem spórolhatja ki életéből. Ellenkezőleg: másokkal együtt, egymás terhét hordozva, egymást „helyzetbe hozva” válunk egy közösséggé. Így fordul termőre életünk.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Pásztor vagy menedzser?Húsvét 4. vasárnapja

    Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    25

    1. Hát tudjátok meg mindannyian, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, és akit Isten feltámasztott a halálból…
    (ApCsel 4,8–12)

    Péternek és társainak az volt a „bűnük”, hogy a templomban tanítottak. Ezért állnak a főtanács előtt. Jézusról beszéltek, akinek a nevében meggyógyították a sánta koldust, és lelkének erejével bátran hirdették az örömhírt. Péter apostol nyíltan kifejezi, hogy senki másban nem lehet üdvözülni, csak Jézus Krisztusban. Nyílt beszéde egyúttal a zsidóság vezetőinek „tetemre hívása” is, amit nem szabad a mai értelemben vett kollektív bűnösség elvével azonosítani. Az apostolok igehirdetése tanúságtétel személyes tapasztalatukról és Krisztus istenségéről.

    2. Isten gyermekeinek hívnak minket, s azok is vagyunk…
    (1Jn 3,1–2)

    Krisztus megváltása visszaszerezte az istengyermekséget minden hívőnek. Általa egymás testvérei és az Atya gyermekei lettünk. Leginkább ez bizonyítja Isten szeretetét. Az istengyermekség kezdetét éljük a földön, az igazi beteljesedést az örök boldogságban tapasztaljuk meg.

    3. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért...
    (Jn 10,11–18)

    A jó pásztorról szóló példabeszéd harmadik részét olvassuk ma. Ez a legegyértelműbb utalás megváltói művére, és egyúttal a hasonlat magyarázata is. Nem minden pásztor jó, nem mindegyik törődik a nyájjal, nem mind terelgeti önzetlenül a juhokat. De Jézus a jó pásztor.

    Mik a jó pásztor ismertetőjegyei? Talán ma, a vezetőtanácsok, team-ek, kuratóriumok világában idejétmúlt már a kérdés felvetése is. Korunk embere nem szereti, ha birkának nézik. Nyájszellem, nyájas olvasó, atyáskodás, túladagolt anyai szeretet, már csak a diktatúrák rossz emléke miatt sem cseng jól fülünknek. Bár meg kell adni, nemcsak digitális bennszülött fiataljaink, mi magunk is keressük a hiteles mestereket, példaképeket, akikre felnézhetünk, akiknek szava eligazít, akik „bevállalósak”, teherbíróbbak, és kitapossák előttünk az utat. Menedzser-képző tanfolyamokon sok szó esik ugyan a kreatív kezdeményezőkészségről, kapcsolatteremtő, feladat leosztó, tárgyaló meg egyéb nélkülözhetetlen vezetői jellemvonásokról, de még egy apróhirdetés sem toborzott olyan cégvezetőt, akinek életét kellene adnia a rábízottakért. Akik az ő barátai, testvérei. Nem alkalmazottak, nem cselédek, nem szolgák, nem egyszerű munkások vagy beosztottak, hanem családtagok…

    Egy dél-francia község néhány éve pályázatot hirdetett a községi legelő pásztori állására, és mindenki nagy meglepetésére százával jelentkeztek a jelöltek, csak épp nem feleltek meg. Volt köztük egyetemi tanár, operaénekes és katonatiszt, de persze az állatokhoz nem értettek, és az állatorvos meg túlkvalifikáltnak tűnt. Mindnyájuknak romantikus elképzelései voltak, vagy „dropout”-ok, akik a civilizáció elől menekültek volna, vagy munkanélküliek, akik kétségbeesésükben mindenhova jelentkeztek: hátha...

     Az önkormányzat úgy vélhette, ezek mind „béresek”, és akik nem a bérért, hanem önmaguk „kiteljesítése” végett vállalták volna a feladatot, talán még a pénzért vállalkozónál is alkalmatlanabbak! A második fordulóban aztán jelentkezett az igazi, a tapasztalt pásztor. A korabeli újságcikket nem őriztem meg, és így valójában nem tudom elmondani, mi is állhatott az újabb hirdetésben. Az aligha, hogy életét kelljen adnia a juhokért! – írja Kiss Ulrich.

    Jézus korában megvetett volt a pásztori foglalkozás. Péternek mégis azt mondja: legeltesd juhaimat! Innen veszi a pap a bátorságot, hogy magát lelkipásztornak nevezze. A mai evangélium elsősorban őt szembesíti az eszménnyel. Jó pásztor vasárnapján minden papnak, lelkésznek a jó pásztor tükrébe kellene néznie. Vajon tényleg egyetlen és legfőbb hivatása, hogy felébressze az emberekben az Isten utáni vágyat? Valóban az köti le minden idejét-energiáját-figyelmét, hogy a Mester lábánál üljön, Isten szívdobogását hallgassa, hogy az isteni szeretetet által megbabonázott, „megfertőzött”, „együgyű” ember legyen, ki fáklyaként mutatja a világ világosságához vezető utat? Mert ha így – akár cseppenként is, az ész határain túl is – életét adja a rábízottakért, ha nemcsak vigyáz rájuk, hanem állandóan friss, jóízű lelki kenyérrel táplálja juhait, akkor a jó pásztor nyomdokain jár.

    Jó pásztor vasárnapján azonban mindannyiunknak el kell töprengenünk: családjaink, közösségeink, társadalmunk elősegítik-e az „igen” kimondását az isteni szeretet vonzására? Kiimádkozzuk-e a papi és szerzetesi hivatások megszületését, szárba szökkenését? Ébresztői vagyunk-e mások hivatásának?…

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Rémület és örömHúsvét 3. vasárnapja

    Reggeli ima13 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    18

    1. Az élet szerzőjét megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. (Ap Csel 3,13–15.17–19)

    Szent Péter, miután a jeruzsálemi templom Ékes-kapujánál meggyógyítja a bénán született koldust, beszédet intéz az összegyűltekhez. A Lélektől átjárva meggyőző és megindító szavakkal áll ki a feltámadt Jézusba vetett hite mellett, s ezzel már el is indítja az egyház misszióját.

    2. Van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz… (1Jn2,1–5a)

    A szeretett tanítvány levele tulajdonképpen teológiai szózat Isten szeretetéről. Arra biztat, hogy ne vétkezzünk, mert ha szeretjük Istent, akkor megtartjuk parancsait. Krisztus megváltása megóv attól, hogy a bűntudat kétségbeesésbe sodorjon bárkit is.

    3. Örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak…
    (Lk 24,35–48)

    Lukács evangéliuma három jelenetben foglalja össze Jézus feltámadásának eseményeit. Az asszonyokról ír, majd az emmauszi tanítványokról, aztán a harmadikban – amely a mai evangéliumi szakaszunk – a meglepett tizenegyről, akiknek a feltámadt Jézus a zárt ajtók mögött megjelenik. Az apostolok még fel sem ocsúdnak társaik élménybeszámolójából, még össze sem rakják a látottak és hallottak mozaikkockáit, Jézus egyszerre csak „ott terem” közöttük és rájuk köszön: Békesség nektek!

    Több ez a mondat, mint egyszerű köszönés. Nemcsak egy szokványos jó napot héber megfelelője. Nem udvariassági formula vagy köszöntés, hanem a teremtés rendjéből fakadó béke és teljesség. Az, amit az arám szó (sálám, shalom) is jelöl. A lét teljessége, Isten uralma: nem tűzszünet, nem fegyvernyugvás. Sokkal inkább egészség, igazságosság, áldás. Jézus békéje a ránk lehelt Szentlélek birtokában eget és földet békít ki, és szívünkben is megszülethet, ha ajándékként befogadjuk.

    Az apostolok rémületükben és örömükben nem is hiszik, amit látnak és hallanak. Mintha az öröm is útját állná a hitnek. Ezért Jézus szemük láttára eszik néhány falatot, majd beszélni kezd hozzájuk. Emlékezteti őket, hogy mindennek így kellett történnie. A történelem eseményei, a próféták jövendölései szerves részei a megváltás isteni művének.

    A feltámadt Jézus nem az apostolok érzelmeire, inkább érzékeire akar hatni. Lehetővé teszi, hogy érzékeikkel (tapintás, látás) és értelmükkel is meggyőződjenek a feltámadásról. Ő ugyanaz a Jézus, akit keresztre feszítettek és meghalt. Nem szellem, nem különleges látomásban vagy érzéki csalódásban van részük, szenvedése és halála nem látszólagos. Az étkezéssel jelzi, hogy nem kísértet, megdicsőült embersége valóságos.

    Az ókori görögöknek, egyiptomiaknak, de még a rómaiaknak is több, sokszínű, túlvilági léttel kapcsolatos mítoszuk alakult ki. A zsidók korai hite szerint pedig a halottak a Seolban, az alvilágban alszanak. Nem szabad őket bolygatni, felkölteni, szellemeiket bűbájos fortéllyal megidézni… Jézus feltámadása viszont gyökeresen új „helyzetet” teremt. A keresztre feszített és föltámadt Üdvözítő egyszer s mindenkorra „átvérzi és átragyogja a történelem szövetét” (Kuklay Antal). Mindezt pedig a szemtanúk mondták el az utókornak, mint hittapasztalatot.

    Maga Jézus tette tanúkká apostolait.

    Kezdve azzal, hogy megmagyarázta nekik az írásokat. Elszállt a félelmük, a Szentlélek által az Írásból reményt, bizalmat, bátorságot kaptak. Tanúivá lettek valami egyszeri és megismételhetetlen, valami egyedülálló és végtelenül fontos eseménynek. Amit ők megtudtak, tudnia kell minden embernek az egész világon. Jézustól is erre kaptak parancsot, de amúgy is képtelenek lettek volna erről hallgatni… Tőlük terjedt el a hír az akkori világban és jutott el hozzánk is.

    A Szentlélek, a vigasztaló pedig minden kor keresztényével megértette az Írások jelentését, ahogyan a templom színes ablakait is csak az átszűrődő fény segítségével értjük, látjuk, élvezzük és csodáljuk. Ha belépünk az Írások isteni világába, a Lélek világossága felragyogtatja a húsvéti csoda jelentését is.

    Feltámadásban hinni annyi, mint hinni, hogy: az írások, a történelem és a hit Krisztusa ugyanaz! A tanítványok megértették az első bibliaórát. Vallomásaik, az asszonyok, a több mint 500 testvér egybehangzó tanúságtétele minden kétséget kizáróan igazolja értelmünknek is azt, amit Urunk Jézus tanított és megtett: Isten a megváltással, a húsvéti „közkegyelmével”, a gyónás „rehabilitációjával” győzött a bűn, a sátán fölött. Meghozta nekünk az örök élet üdvösségét.

    Lehetnek szemünknek optikai csalódásai, fülünkkel hallucinálhatunk, filmek ravasz trükkjei becsaphatnak, elcsavarhatja a fejünket a bulvármédia, de a mindenható és szerető Úr Jézus ajándéka abszolút biztos. Gyermekeink vagy a következő nemzedék számára mi is a feltámadás tanúivá válhatunk. Nincs okunk a félelemre. Fölösleges a felmelegedéssel, kihalással, atomháborúval ijesztgetnie vagy az üres síron borongania bárkinek: Megváltónk feltámadt és él!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Gyógyító sebekHúsvét 2. vasárnapja

    Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    11

    1. A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. (ApCsel 4,32–35)

    A jeruzsálemi egyház példája olyan, mint az ifjú házasok mézeshetei. Állandó viszonyítási pontja a hit és a szeretet tüzének. Elkötelezettségük konkrét tettekben nyilvánult meg. Ez minden későbbi nemzedéknek eligazításul szolgálhat.

    2. És ez a győzelem – győzelem a világ felett – a mi hitünk. (1Jn 5,1–6)

    Aki a hit szemével szemléli és éli életét, valójában már győzött az elvilágiasodott életszemlélet felett. Hitünk oka és megalapozója a feltámadt Krisztus.

    3. Nyújtsd ki a kezedet… (Jn 20,19–31)

    Szent János leírása szerint a húsvétot követő nyolcadik napon Jézus újra „eljön”. A megszeppent várakozók gyülekezetében, zárt ajtók mögött egyszercsak megjelenik, és megmutatja sebhelyes kezeit és oldalát. Leheletével a Szentlelket árasztja rájuk, békét hoz, és apostolaira bízza a bűnbánat szentségét. E szokatlan feltárulkozással korántsem akar semmit bizonygatni, inkább hitet ébreszt. Tamásban is. Aki ki tudja miért, nem volt jelen az első húsvéti találkán.

    Tamás a különutas. A maga módján hívő, durcás keresztény iskolapéldája lemarad a találkozásról, és most saját, testre szabott bizonyítékra tart igényt. Igaz, mai ésszel mentegethetnénk: ő a karakteres, aki nem hisz el mindent oly könnyen. Nem ad a kósza hírekre és pletykákra.

    Ajánlatos kételkedni, ha van bennünk alázat. Helyénvaló feltételezni, hogy megismerésünk állandó javításra szorul. Aki fejlődni akar, állandóan frissíti tudását. De kételyünk lehet önbecsapó is: ha a megismert igazság ellen tusakodunk, ha különbejáratú csodát várunk, ha igazunkat igazságként kisajátítjuk, s ettől nem tágítunk. Amikor félresöpörjük mások tanúságtételét, megátalkodunk a gyanakvások, az előítéletek és az általunk kialakított skatulyák börtönében.

    A hit viszont bizalmon alapszik. A bizalmat a szeretet élteti. Jézus nem zárkózik el Tamás kérése elől, de nem is csinál rendszert belőle. Egy kicsit lepirítja „tamáskodó” tanítványát, de a többieket is neveli. Hagyja, hogy Tamás megérintse sebeit, hiszen azok gyógyító sebek, a megváltás örömhírét hordozzák. Nem kellene félnünk a sebek, a vér látványától, s akkor több hittapasztalatban lenne részünk. Jézus sebei azonosságát igazolják. A folytonosságot, hogy ugyanaz a Megváltó van köztünk, megdicsőülve, mentesen az anyag törvényeitől, mint aki a kereszten értünk vérét, életét adta.

    A feltámadott nem lett újra a Föld polgára. Övéi között él tovább a Szentlélek által. Jelenlétét itt a földön, az általa szent leheletével létrehozott közösségben „tapogathatjuk ki”. Legyen helyén az eszünk és higgyünk a saját szemünknek, hisz egyházában mindenkit boldognak mond, akik vele nem érintkezhettek úgy, mint Tamás és társai. Jézus nem tesz különbséget azok között, akik vele együtt ettek és ittak, és azok között, akik tanítványai szavára hinni fognak benne. Kegyelme mindenkit képesít, hogy hite olyan szilárd alapokon álljon, mint azoké, akik fizikailag is látták őt.

    A mi hitünk sem kevésbé értékes, mint a Tamásé. Sőt. Tulajdonképpen minden földi hitet mások tanúbizonyságán keresztül kaptunk. Ugyanígy van a természetfelettivel is. Emberi ész képtelen lett volna ilyet még kigondolni is, mint amit Jézus feltámadása jelent: adva van a bizonyosság, hogy életünk igazi értelme a feltámadás és örök élet! Nem enyészünk el a halállal. Jézus feltámadása a miénknek is záloga.

    „Ugye, összerezzennénk, ha hallanánk hangját: Békesség nektek! Mert a béke vágya erős azokban is, akik a feltámadással mit sem tudnak kezdeni. Azokban is erős, akik a napokban kellemes ünnepeket kívántak egymásnak és nekünk. Egyáltalán nem kellemes ez a feltámadás! Felrúgja egész kispolgári világunkat, szokásainkat, búfelejtő ivászatainkat. Aki viszont közel engedi magához Jézust, azt ő is egészen közel engedi magához, mint Tamást. Érinthető, tapintható valóssággá válik” – írja keserédes humorral Kiss Ulrich jezsuita.

    Amikor sebeket és halált látunk, hívjuk a feltámadottat, aki bennünket is vár a nyitott templomajtón belül. A közösségben, ahonnan Tamás is hitét kapta. Ne hagyjuk, hogy a kényelem, a félelem legyőzzön, otthon tartson, hanem legyünk mások apostolai, és kiáltsuk világgá: feltámadt, alleluja!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Sírkő és leplekHúsvétvasárnap

    Reggeli ima20 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    04

    1. Péter beszéde Kornéliusz házában (ApCsel 10,34a 37–43)

    Pünkösd után az első pápa szembesül Isten meghívásának nagylelkű egyetemességével, az újszövetség tágasságával. Jézus Krisztus mindenkit megváltott. A hit által mindenkinek helye van Isten országában.

    2. Keressétek, ami odafönt van… (Kol 3,1–4)

    A keresztény égre néző ember, miközben két lábbal a földön járva észreveszi a föltámadás jeleit. Keresztelésétől lelkében hordozza a mennyei élet csíráját. Ez ad okot derűlátó életszemléletére. Értékskáláján a lelkiek és Isten törvényeinek szempontjai mindig elsőbbséget élveznek.

     3. Mária Magdolna…észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. (Jn 20,1–9)

    A szentírástudósok is meg vannak arról győződve, hogy az evangéliumi feltámadás-események leírásában szemtanúk visszaemlékezéséről, tapasztalatáról van szó. A sírt elzáró kő elmozdításához legalább négy megtermett férfi kellett volna. A tolvajok nem hagyták volna ott a lepleket. Vagy legalábbis nem összehajtogatva. Egyáltalán kinek állt volna érdekében?… A főtanácsnak Jézus élve kellett, s mert „nem bírtak vele”, kimondatták rá a halálos ítéletet – koholt vádakkal –, miután pedig a kereszten meghalt, a dolgot elintézettnek vélték. A katonák is jó pénzt kaptak a sírőrzésért.

    A hét első napján felgyorsulnak az események. Mária Magdolnát a szeretet hajtja a sírhoz. Holtában is gondját viselné Mesterének. A legnagyobb akadály azonban elhárult: valaki elmozdította a követ. Döbbenete és meglepetése mégsem hozza annyira zavarba, hogy ne tudná, ilyenkor mit kell tennie. Már nem balzsamozni akar, hanem női ráérzéssel azonnal az apostolokhoz siet, hogy megossza, továbbadja a hírt. Péter és János pedig nem asszonyi szóbeszédnek veszik a tényt, hanem a sírhoz futnak. Rablásnak nyoma sincs. Az üres sír, a gyolcsleplek láttán megszületik bennük a hit: Jézus valóban az, akinek mondta magát. Isten Fia, aki legyőzte a halált!

    Képesek vagyunk-e olvasni a jelekből?

    Azóta nemzedékek adják tovább egymásnak a feltámadás jó hírét, és a pünkösdi Lélek-áradástól kezdve minden eukarisztia erről szól. Ettől ünnep a vasárnap. Krisztus él, velünk van. A megszületett egyháznak is ez a legfontosabb feladata: hirdetni minden lehetséges kommunikációs csatornán keresztül: Krisztus titka életünk kiteljesedése.

    Találkozni a feltámadottal bárkinek lehetséges: az apostolok közösségében, az istentisztelet drámájában, az imádság vagy a felebaráti szeretet ölelésében. De talán akkor válik igazán személyes tapasztalattá bennünk, ha levetkőztük önhittségünket és hitetlenségünket, amikor már nem menekülünk tévhitekbe és illúziókba, amikor tékozló fiúkként megjártuk a szenvedés és bűnök poklát, vagy egy súlyos betegség a halál kapujában kijózanított, és megtapasztaltuk végső szegénységünket. Amikor semmink nem maradt, csak a feltámadt Jézusba kapaszkodó hitünk, reményünk és szeretetünk.

    Az sem véletlen, hogy Krisztus Urunk a tavasz megújuló, kirobbanó élet-lüktetését választotta feltámadása „időpontjának”. Isten titokzatos terveiben ez is üzenet! Számunkra az igazi tavasz Krisztus feltámadása. A természet újraéledése, a rügyek kipattanása, a kiscsibe tojástörő életereje, a réten ugrándozó bárány, a szapora tapsifüles kedves szimbóluma is a gondviselés csodálatos „dramaturgiájához” tartoznak. Mégiscsak halvány jelek ahhoz képest, amit Isten ad nekünk a feltámadt Jézusban. Húsvét újdonságához és mindig időszerű üzenetéhez viszonyítva eltörpül a hírcsatornák helyszíni riportjainak szenzációja, lám minden csoda három napig tart, minden hírügynökség óránként cseréli a friss híreket. Krisztus feltámadása ezzel szemben örökérvényű és elévülhetetlen. Örök sorsunkat, életünk igazi értelmét, minden sorskérdés valódi nyitját tárja elénk.

    Ehhez viszont el kell végeznünk a „gyászmunkát” mint Mária Magdolna, figyelni a jelekre, mint Péter és János. A szívünkkel kell gondolkoznunk, hogy túlélhessük halálunkat. Húsvét viszonylagossá teszi a földi árnyékvilágot. Ablakán átszűrődik az örökkévalóság fénye, katarzissá szépül a szenvedés, megtörik a halál uralma. Hiába ölték meg a bárányt, a Lélekkel nem lehet bírni. A szeretet örök és megölhetetlen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága A bevonuló KrisztusVirágvasárnap

    Reggeli ima21 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    28

    1. Harmadik ének az Úr szenvedő szolgájáról (Iz 50,4–7)

    A Másod-Izajás könyvében szereplő éneket a kereszténység kezdettől fogva Jézus Krisztusra vonatkoztatta. Mintha a Getszemáni-kertben haláltusáját vívó Jézus fájdalma hallatszana ki belőle. Urunk a rászakadó szenvedést megadóan fogadja az Atya kezéből. Találóan fogalmaz Jelenits István piarista: „nem mintha beteges módon örömét lelné abban, hogy ütik, szakállát tépik, leköpdösik. Úgy adja át magát gyalázóinak, mint aki meg van győződve arról, hogy ami történik vele: Isten akarata. Ezért marad a köpések szennyét törölgetve, az ütések közt is az, aki volt: Isten szavának meghallgatója és közvetítője.” Hisz ő maga az Ige.

     2. Kiüresítette magát (…) engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig… (Fil 2,6–11)

    A Filippiekhez írt levél himnusza a keresztény teológia nyitja és magyarázata. Önmagában is felér egy hitvallással. Jézus Krisztus alázata és engedelmessége keresztény magatartásunk állandó mércéje.

    3. Jézus Krisztus szenvedése Szent Márk szerint (Mk 14,1–15,47)

    Mi is énekkel és szentelt barkákat lengetve, körmenettel köszöntjük Urunkat, Krisztust, akárcsak hajdanán a jeruzsálemiek. Ma mi vagyunk a Messiást egykor pálmával fogadó sereg, a bevonuló Krisztus társai, akik a pálmák vasárnapján feldíszítjük a vőlegény nászházát, hogy méltó hajlékban lakhasson.

    Mielőtt belemélyednénk Jézus nagyheti szenvedésébe, amelyet a liturgia már előrevetít, érdemes figyelni a tömeg, az emberek viselkedésére is. Szinte már egyházi közhelynek számít, hogy a virágvasárnapi hozsannázók nagypénteki feszítsd meg-et kiáltókká válnak… Vajon ez pusztán téves általánosítás? Az események egyoldalú leegyszerűsítése? Vagy ennél bonyolultabb emberi jelenségről, megmagyarázható, érthető lélektani folyamatokról van szó?

    Jézus elfogadta az ünneplő tömeg dicsőítését, miközben nem akart a rajongók bálványa lenni. Nem igyekezett a sokak által elvárt délibábos politikai Messiás-képnek megfelelni. De most ünnepeltként vonul be Jeruzsálembe. Osztozik az egyszerű, tiszta lelkű emberek örömében, amúgy is joggal vívta ki csodálatukat és tiszteletüket. Az igaz vallásosságot érzi meg gesztusaikban és ünneplésükben. Szamárcsikó hátán vonul be, mintegy beszédesen tudtul adva nekik, hogy nem az erőszak az ő kenyere. Elfogadja az ünneplést, a jogos elismerést és dicsőséget, amelyet feltámadása után a benne hívők is méltán adnak meg neki.

    De vajon ki tudunk-e tartani Krisztus mellett a szenvedésben? Politikusok és a közvélemény előtt nagy nimbusznak örvendő emberek mily hamar elveszítik kegyeinket és elfelejtjük őket. Talán Isten is csak addig jó, amíg segít nekünk, rajtunk? Mennyire hajszálon múlik a siker, az elismertség. Mennyire vigyáznunk kell, hogy jól szeressünk és ne legyünk ripacsok… A szenvedő Krisztus erkölcsi mércéje leginkább nagyhéten, a passió elmélkedése közben vizsgáztat le minden keresztényt. Szembesít mindnyájunkat szalmaláng-lelkesedésünkkel, törékeny hitünkkel, izgága hűségünkkel, kiállhatatlan, csapongó elkötelezettségünkkel, be nem tartott ígéreteinkkel, szégyellni való önbecsapásainkkal.

    Nemcsak a tömeg befolyásolhatóságáról van szó, nem pusztán arról, hogy az ember a tömegben könnyen arctalanná, önkontrollját elveszítő állattá vadulhat, hanem sokkal inkább arról, mennyire vagyunk következetesek, mennyire teherbíró a hűségünk, kiállunk-e a végsőkig a minket szerető Isten mellett?

    Akkor léptünk előrébb a lelki érettség útján, amikor nemcsak a túlélésért leszünk képesek hajtani. Amikor erkölcsi döntéseinkben nem a félelem, a pénz, az érdekek, a különféle kényszerek hatalma diktál, hanem a Krisztus iránti szeretet. Péter és Júdás példája egyaránt kijózaníthat. Egyházunk minden évben mint egy szent drámát, lepörgeti előttünk a misztériumot. Szent színjáték zajlik nemcsak a templomban, hanem életünkben is.

    Mi magunk vagyunk a szereplők: hozsannázó tömeg, félénk tanítványok, erősködő péterek, konjunktúra-lovag júdások… Krisztus maga sodor bele szenvedésének döbbenetes titkába, hisz lelkünk szentélyébe is be akar vonulni. Az ő útja a megváltáshoz vezet. Az ő tekintete feloldoz. Feltéve ha a hajnali kakasszóra tekintetünk találkozik az övével, és könnyekre fakadunk. A bánat könnyeire.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Életadó halálNagyböjt 5. (fekete) vasárnapja

    Reggeli ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    21

    1. Új szövetséget kötök Izrael házával… (Jer 31,31–34)

    A próféta Izrael helyreállításáról, a messiási időről jövendöl, amely abban is különbözik a régitől, hogy Isten az emberek szívébe írja törvényét. Ezt a szívünkbe írt szövetséget nekünk sem szabadna soha megszegnünk. Keresztségünk óta, kegyelme révén bennünk is ez az új szövetség munkálkodik. Eszerint élni – ez a krisztushívő küldetése.

    2. Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint… (Zsid 5,7–9)

    A Zsidókhoz írt levél szerzője valószínűleg Szent Pál tanítványi köréből került ki. Írásának fő témája Krisztus örök papsága. Melkizedekről a Teremtés könyvében találunk utalást. Nem tudunk semmit származásáról, életkoráról, haláláról. Még Ábrahám is elismeri papi méltóságának fölényét. Ez a titokzatosság és időtlenség teszi Krisztus előképévé.

     3. Uram, látni szeretnénk Jézust… (Jn 12,20–33)

    Ahogyan egyre beljebb kerülünk a nagyböjtbe, úgy feszegetjük egyre behatóbban élet és halál misztériumait. Elmélkedésünket János evangéliumának 12. fejezetével folytatjuk, ahol az Üdvözítő a betániai vacsora után megrázó mélységű vallomást tesz tanítványainak: elérkezett az óra… ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz… Mit kezdjünk ezzel a kijelentéssel? A megváltás szédületes titkáról csak dadogni képes az emberi elme.

    A természeti vallásokban ugyan ismerős a halál és az élet ellentmondásos kölcsönhatása, egymást feltételező vagy épp kioltó viszonya, mégsem tudunk napirendre térni fölötte. Már Arisztotelész így fogalmazott: az egyiknek a halála a másiknak a születése... Nem örök körforgásról van itt szó – mint ahogyan sokan a húsvétot is szeretnék egyfajta termékenységi ünneppé silányítani –, hanem Jézus Krisztus megváltói haláláról, és annak egyetemes jellegéről. Az ő halála odaadott, áldozattá lett halál. Ez ellen az értelmezés ellen még az Ószövetség is hevesen tiltakozott. Azonban a János-evangélium – a többiekhez viszonyítva sokkal érettebben és egyértelműbben – nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus tudta, mi vár rá.

    Nagyböjt 5. vasárnapján, a szenvedés vasárnapján egyházunk ezt az önmarcangoló, tépelődő jézusi lelkiállapotot tárja elénk János evangéliumából. Hogy hitünk húsvéti titkát már a húsvéti események leírása előtt fellebbentse, az evangélista vadonatúj szemléletet hoz a szenvedéstörténetbe, és ezt igazából Urunk vívódásán keresztül érthetjük meg. Jézus nem kénytelen meghalni, kereszthalálát tudatosan, önként, önfeláldozó lelkülettel vállalta. Nem elmenekült az Atya akarata elől, hanem azonosult vele. Még megrendültsége is erről tanúskodik: Mit is mondjak. Atyám, szabadíts meg ettől az órától? Hiszen éppen ezért az óráért jöttem!…

    Minden porcikánk fél a haláltól. Pláne az önfeláldozástól. Nehezünkre esik vele farkasszemet nézni, és még inkább elejébe menni. Fogva tartanak tárgyak, dolgok, életkor, ragaszkodásaink, egyszerűen kitoljuk a halállal foglakozás idejét későbbre. Annyira belénk ivódik a földi élet „kézzel fogható” tapasztalata, hogy azt nem akarjuk feladni a látatlanért. Miközben mégis folyton meghalunk egy kicsit: a gyermekkornak, az emlékeknek, a múltnak, a szabad vagy kényszerű választásaink eredményeképpen sokféle más lehetőségnek, élménynek. A házastársak egymás szeretetéért, szülők a gyermekekért. A lélekgyógyászok erre azt mondanák: az elengedés művészete…

    Jézus megváltói halálával megtörte a halál, a sötétség, a sátán uralmát. Kihúzta a méregfogát. A paradicsomi átok megszűnt. Az Atya megdicsőült: Most vettetik ki a világ fejedelme…

    Ehhez kellett a búzaszem áldozata. Jézus nem volt naiv, nem tévedett. Bűneinkért elégtételt adó, helyettesítő halála titkát Szent Pál így világítja meg: Ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt… (2Kor 5, 14), hogy ne magunknak éljünk, hanem másokért, az ő dicsőségére.

    A búzaszem halálát mi sem spórolhatjuk ki életünkből. Mernünk kell szeretetből áldozattá válni már itt és most. Apránként, egyre inkább meghalni, hogy ebből a halálból élet fakadjon. Szenvedéseink és tudatosan vállalt halálunk sem véletlen, nem a sors nagykönyvében volt megírva, hanem a búzaszem sorsa, mely az Üdvözítő kereszthalálában lett éltető halál, hogy megszülessék az örök élet.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Éjjeli beszélgetésekNagyböjt 4. vasárnapja

    Reggeli ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    14

    1. Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba.
    (2Krón 36,14–16.19–23)

    Szedekiás (Cidkija) Júda utolsó királya volt (Kr. e. 598–587). Nem hallgatott Jeremiás prófétára és bekövetkezett az ország pusztulása, a 70 éves babiloni fogság. A büntetést tehát Izrael megérdemelte. Csak a fogság alatt döbbent rá a nép, hogy van szabadulás, ha visszatér az atyák Istenéhez.

     2. Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat… (Ef 2,4–10)

    A bűnből, a lelki halálból csak kegyelme eszközeivel, a szentségekkel, jelesül a szentgyónás által tudunk új életre támadni.

    3. Jézus és Nikodémus (Jn 3,4–21)

    Nikodémust, a tekintélyes farizeust jól ismerték Jeruzsálemben. Csak Szent János számol be róla, annak kapcsán, hogy többször is felkereste Jézust éjnek idején, amikor Jézus Júdeában, valószínűleg az Olajfák hegyén tartózkodott. Az evangélista teológiai célzattal ír részletesen a kettejük éjszakai beszélgetéséről, hiszen a nagytanács (szanhedrin) tagja csodálja Jézust, és Isten küldöttjét látja benne. A nagypénteki kirakatperben is megvédi, és a temetéséről is saját vagyonából gondoskodik. Kérdései az akkori vallásos embert és a mait is foglalkoztatják: hogyan juthatunk abba a vallási rendbe, amelyet Jézus képvisel? Egyénileg hogyan juthatunk Isten országába? Még Luther Mártont is ez foglalkoztatta a hitújítás kezdetén… Hogy válok én megigazulttá Isten előtt?

    Az izraeliták főembere a mai olvasóban is rokonszenvet ébreszt. Olyan egyéniség, aki keresi az igazságot. És jó helyen keresi. Mer lépni, kezdeményez, vállalja az igazság kockázatát. Kész szembesülni az újjal, a meglepetésekkel. Érdekli őt Isten országának titka, keresi a dolgok értelmét, nem hagyja a maguk mentére. Úgy is mondhatnók, a lelki nagykorúságra törekvő hívő mintaképe. Személyes kapcsolatba akar lépni Jézussal. Nem elégíti ki addigi tudása, rajongó vágyakozása, áldozatot is hoz azért, hogy Istennel személyes kapcsolatba kerüljön. Eleinte ugyan még titokban, de utána már nyíltan is vállalja Jézushoz, az Isten Fiához való tartozását és elkötelezettségét.

    Jézus a Nikodémussal való párbeszédben két dolgot tisztáz: először azt, hogy aki be akar lépni Isten országába, annak újjá kell születnie: Bizony mondom neked, aki nem vízből és lélekből születik, az nem megy be Isten országába. Mintha a jánosi előszó (prológus) szavai visszhangoznának: akik nem a test és a vér vágyából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születnek… Másodszor, Jézus az újjászületés feltételét is tisztázza. Ez nem más, mint a benne (Jézusban) való hit: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Ez a Szentírás egyik kulcsmondata.

    A nagyböjti bűnbánati gyakorlatok sekélyessé válnak, a felszínen maradnak, ha nincs mögöttük megtérési, újjászületési szándék (metanoia). Jézus nem folytonos reinkarnációról beszél, amit a keleti vallásokban látunk, hanem a Szentlélek munkájáról. Isten erejéből és kegyelméből leszünk új emberekké. Ő Atyja iránti engedelmességével, halálával és feltámadásával megtörte a bűn hatalmát. Ha hittel Jézusba kapaszkodunk, a bűn rabságából is kiszabadulhatunk.

    Már a Jézus név is azt jelenti: Isten megszabadít. Nincs üdvösségünk senki másban. Az üdvösségnek nincs alternatívája. Más út nem létezik, csak Jézus Krisztus. Ahogyan a megijedt és rémült izraeliták a póznára tett rézkígyóra tekintettek és megmenekültek a halálos kórtól, úgy lesz üdvössége a hívő embernek is Krisztus megváltó keresztje. Az ártalmas kígyót az ártatlan Bárány teszi ártalmatlanná. Isten irántunk való szeretetének ez az aranyfedezete. Hitbeli állásfoglalásunk, ha nem látszik meg életünk alapdöntésein, stílusán, magunk ítéltünk magunk felett, magunkat zártuk ki az üdvösségből. Túl nagy a tét ahhoz, hogy félvállról vegyük vagy bagatellizáljuk örök üdvösségünket. Isten emberré lett értünk, még Fiát is odaadta, annyira szeretett.

    Nagyböjti utunkon ez az örömhír: ennyire szeret engem az Isten. Ennyire értékes vagyok az ő szemében. Az ő irgalma felemel, talpra állít, tisztába tesz, újjászül engem.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Kufárok, kifelé!Nagyböjt 3. vasárnapja

    Reggeli ima16 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    07

    1. Én vagyok az Úr a te Istened… Senki mást ne tekints Istennek, csak engem… (Kiv 20,1–17)

    Látszólag a Tízparancs (vagy a Tíz Szó) – amelyet a Bibliában a Második Törvénykönyvben is leírva találunk – emberi, mondhatni természeti törvény. Más vallásokban is fellelhető. Ami kinyilatkoztatott isteni törvénnyé teszi, az épp a megindoklása: Isten ellen vét, aki a másik embert megbántja. Isten a teremtés és a megváltás jogán adja parancsba az ember alapvető kötelességeit. Őt bármivel-bárkivel behelyettesíteni egyenlő a bálványimádással.

    2. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük… (1Kor 1,22–25)

    A hívő ember számára hite, meggyőződése, egyházhoz tartozása nem alku tárgya. Akkor sem, ha botrány, akkor sem, ha balgaság a világ szemében. Jézus sem bocsátotta áruba az Atya kincseit. Inkább engedte, hogy megfeszítsék.

    3. Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! (Jn 2,13–25)

    János evangélista első 12 fejezetét a jelek könyvének is szokás nevezni. A szent szerző már evangéliumának elején, közvetlenül a kánai menyegző után, tudatos teológiai célzattal írja le a templomtisztítás történetét, amelyben Jézus „szent haraggal” űzi ki a kufárokat. Prófétai tettével jelezni akarja, hogy benne, általa új élet, új templom, új kultusz veszi kezdetét. Az Újszövetségben a feltámadt Jézus az új templom: ő gyűjti egybe a híveket, benne valósul meg Isten igaz imádása, benne minden nép fia testvér, és Isten jelenléte nem kötődik Jeruzsálemhez.

    Nagy Heródes Kr. e. 20–19-ben kezdte újjáépíteni a jeruzsálemi templomot. Jézus idejében ez a templom 46 éves volt. A külső, ún. pogányok udvarában a kereskedők különféle állatokat kínáltak eladásra, amelyeket a hívők az áldozatok bemutatására szántak. Különösen a húsvéti ünnepek alkalmával volt nagy a kínálat. Josephus Flavius szerint ilyenkor mintegy 15 ezer bárányt áldoztak fel. A zarándokok messziről jöttek, természetes volt, hogy itt helyben, az árusoknál szerzik be a bárányt. Mivel a templomi díjakhoz akkoriban csak tiruszi sékelt lehetett felhasználni – hiszen a római pénzen a császár képe volt –, pénzváltók is kellettek... Az evangélista kendőzés nélkül, szemtanúként írja le, hogy Jézus dühbe gurult, felháborodott az egész zsidó áldozati rendszer láttán, ami Atyja házát, a templomot vásárcsarnokká tette. A templom szent, hisz Isten „lakóhelye”, ezért nem fér össze méltóságával a vásári zsivaj. Ő nem tűri a nyerészkedő kalmárszellemet.

    Jézus jelzi, hogy személyével befejeződött az Ószövetség, többé nincs helye a templomi kereskedelemnek. Az ő személye túlszárnyal minden áldozatot. Mostantól nem kell áldozati állatokkal megvesztegetni Istent, ő maga az összekötő kapocs, a feláldozott húsvéti bárány.

    Ha ma Urunk Jézus körbenézne templomaink, kegyhelyeink környékén, bizonyára nemcsak a múzeummá vált, turistazsivajtól hangos templomaink miatt lenne felháborodva, hanem azért is, amiért nem egyszer templomainkat és környéküket giccsek, értéktelen tárgyak, haszontalan bóvlik árasztják el, amelyek árusításából ráadásul még jól is élnek némelyek. Jeruzsálemben a templomok óvárosa ma is egy nagy bazár.

    Vigyázzunk templomaink szentségére! Emésszen minket is az Úr házáért való buzgalom. Ne tűrjük el a kereskedő, üzleti szellemet, amikor szent dolgokról, hitünkről, a szentségekről, Isten titkairól van szó. Lelkünk templomát mindig tartsuk tisztán. Ne próbáljuk Istent lekenyerezni, vagy a hitet pénzre váltani. Templomjárásaink legyenek a feltámadt Krisztussal való találkozás alkalmai. Hisz miatta szent a templom. Ő trónol ott a tabernákulumban a testté lett kenyér színe alatt. Benne Isten lakik köztünk. Miatta van csend, fegyelem az Úr házában, és nem csak liturgia közben. Mi, keresztények, a feltámadt Krisztus testét és vérét esszük és isszuk, köréje épül fel egész istentiszteletünk. A szentségek, az isteni kegyelem jelei és megvalósítói, halálából és feltámadásából forrásoznak. Ezért nem igazíthatjuk semmiképpen a modern piaci világ igényeihez, hiszen akkor csúfot űznénk Isten szentségéből.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Jó nekünk itt!Nagyböjt 2. vasárnapja

    Reggeli ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    28

    1. Ábrahám hite (Ter 22,1–2. 9a.10–13.15–18)

    Ábrahám a hit ószövetségi mintája. Rá mint az Istenre hagyatkozás iskolapéldájára mindannyian felnézhetünk. A valódi hit: amikor az ember már nem kérdéseket tesz fel Istennek, hanem engedelmeskedik. Izsák feláldozásának történetében egy kicsit az Atya „értelmetlen” szeretete tükröződik vissza, amely Fia feláldozását is jelenti… Jézus Krisztusban ez vált egyértelművé.

     2. Isten saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. (Róm 8,31b–34)

    Az apostol az isteni szeretet himnuszában a sokak által idézett, klasszikussá vált kérdést teszi fel: ha Isten velünk, ki ellenünk? A választ is megadja… Ha Isten ennyire szeretett minket Fiában, Jézus Krisztusban, minden okunk megvan arra, hogy bízzunk benne.

     3. Urunk színeváltozása (Mk 9,2–10)

    A Tábor-hegyi színeváltozást nem lehet mesterségesen előidézni. S főleg nem tévé-rádió-számítógép, zaj, feszült rohanás és stresszes tempó kíséretében. A szemlélődéshez csönd, elvonulás, „hegyi környezet” és belső vágy szükséges. Lehetetlen elmélyülni állandó telefoncsörgés és kapkodó felszínesség közepette. A hegyről más a panoráma, kirajzolódnak a megtett út kontűrjei, élesebb, frissebb a levegő, átölel a csend, a tisztaság. A nagyobb léptékű távolságok, távlatok látványa olyan összefüggéseket láttat meg velünk, melyeket „ott lenn” nem lett volna módunkban szemlélni. Öröm, béke istenélmény egyaránt betölti az embert a hegyen.

    Nyilván hétköznapjaink apró élményeiben is átragyoghat Isten dicsőséges jelenléte. Érezhetjük, hogy velünk van. Egy sugallat, egy fontos döntés, egy ajándék, egy jóleső viszonzás, hála mások részéről – egyszóval örömteli pillanatainkban. De az is lehet, hogy fájdalmas tapasztalataink után villan át: itt Isten ujját fedeztük fel életünkben! A töltekezés mulandó perceit érdemes elraktároznunk. Milyen jó lenne ezeket az élményeket féltve őrizni, és legalább szűk családi vagy baráti körben másokkal is megosztani.

    Jézus, a Golgota felé mintegy félúton, három kiválasztott tanítványával egy magas hegyre vonul vissza, ahol átváltozik, valóságos mennyei fényben tündöklik előttük. Már az egyházatyák magyarázatai is jelzik, hogy szenvedése utáni megdicsőülését akarta velük megkóstoltatni, már jó előre. Hogy felkészítse és megerősítse őket. Nem maradhattak ugyan ebben az állapotban, de életük végéig elkísérte ez az élmény, amelyből táplálkozhattak.

    A színeváltozás hegye az elcsendesedés, az Istennel való eksztatikus találkozás élményét, állapotát jelenti. Az imádságban, a nagyböjti pusztai elvonulásban ez is bekövetkezik. Nem egyből, hanem fokozatosan. Az imádság lényege, hogy teljesen Isten rendelkezésére bocsátom magam. Elengedem vágyaimat, akaratomat, kiüresítem magamból a képeket, gondolatokat és átadom magam a jelenlétnek. Ez nem rendkívüli látomás vagy csoda, hanem a szemlélődés gyümölcse lesz. Jézus arcának ragyogása átragad ránk. Isten szemérmes. Csak azoknak tárja fel megdicsőült arcát, akik készek vele szenvedni. Akik kizárólagosan vele akarnak lenni De meg is erősít, pontosan az ilyen élményekkel, hogy velünk marad a szenvedés idején is.

    Az arc a lélek tükre. Lelkünk-szívünk kegyelmi vagy bűnös állapotát egyből elárulja. Az isteni jelenlét, az imádságos együttlét pedig kisimítja a ráncokat. A másik ember arcához is csak akkor és úgy érhetünk, ha az szívünk szeretetét továbbítja. Csak ekkor lesz metamorfózis-színeváltozás bennünk és benne.

    Uram, jó nekünk itt lenni – mondja Péter apostol elragadtatásában. Megfeledkezik a földi keretekről. Kikapcsolódik az időből. Állóképpé tenné a pillanatfelvételt. A hegyről viszont le kell jönni. A Golgota hegye még hátra van. De kaptak egy olyan beavatást az isteni állapotba, olyan erőforrás birtokosai lettek, amely erőt adott nekik a passió
    után is.

    A keresztény böjtje nem kínkeserves koplalás, éhségsztrájk, izzasztó fogyókúra vagy diéta, hanem örömteli elvonulás az Úrral, kettesben. Neki jó az Úrral lenni, és nem azért tesz eleget vallásos kötelességeinek, mert elő van írva. Nem puszta jó érzéseket vagy megkönnyebbülést keres Istennél, hanem válaszol a szerelmes hívásra. Együtt akar lenni Jézusával. Azzal, akit szeret, akinek tekintetét lesi és arcát kutatja, hogy akaratát teljesíthesse. Lemondásai, önmegtagadásai csak velejárói annak a szeretetnek, amely a szenvedésben, a keresztút állomásain is élteti és hajtja őt a megdicsőülés felé.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Negyven nap: vadállatok és angyalok közöttNagyböjt 1. vasárnapja

    Reggeli ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    21

    1.  Nézzétek a szövetséget, amelyet kötök veletek… (Ter 9,8–15)

    A vízözön után feltűnt, eget a földdel összekötő szivárvány Isten és ember szövetségének jelképévé vált. A természet erői Isten szövetségesei, amelyek még jobban aláhúzzák az ember természetfeletti célját. A keresztény Nóé bárkájában az egyház hajóját is meglátja, amelyet maga Krisztus kormányoz az örök élet partjai felé.

    2. Noé idejében Isten türelmesen várt… (1Pt 3,18–22)

    Péter apostol első levelében a keresztség vizének megújító hatását veti össze Isten türelmével, amelyet Noé idejében, a negyven napos vízözön alatt tanúsított az ember iránt. A veszélyben minden ember „hívővé” válik. Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen.

    3. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.
    (Mk 1,12–15)

    A negyvenes szám jelenti a teljességet, a hosszú időt, a kegyelmi időszakot egyaránt. Negyven napig tartott a vízözön, negyven napon át imádkozott a hegyen Mózes, negyven évig bolyongott a nép a pusztában, negyven napig menekült Illés a szent hegyig, a Hórebig. Ninive lakói negyven nap haladékot kaptak a megtérésre, Isten negyven ujjat számolt ki az egy testté lett emberpár számára, földi bíró sem szabhatott negyvennél több botütést a törvényszegésért. (A biztonság kedvéért csak harminckilencet mértek ki, nehogy a végrehajtó elszámolja magát és megsértsék a törvényt…).  Jézus is negyven napot tölt a pusztaságban, ahol vadállatok és angyalok társaságában böjtöl és imádkozik. Az oroszlánok, rókák, hiénák, vadmacskák, sündisznók, kígyók, viperák, baglyok és hollók hazájában ez a leírás nem is annyira különös.

    Krisztus a Lélek ösztönzésére vonult el a sivatagba, mint ahogy a próféták is tették, hogy felkészüljön isteni küldetésére. A negyven napos pusztai időzés önmagában is próbatétel: vágyak, gondolatok, képek, ösztönök, kísértések törnek elő, amelyekkel ő is szembetalálta magát. Ellene mondott a sátánnak, a gonosznak, az önzésnek, és ezzel helyreállította a teremtés rendjét. Isten és az ember kapcsolata újra harmonikussá vált.

    Nagyböjt szent negyven napja a lelkünk pusztaságába történő be- vagy kivonulást jelenti. Mi is követjük a Lélek sugallatait, és elvonulunk a csend, a belső összeszedettség pusztájába. A böjt és imádság együtt jelenítik meg Istennek odaadott életünket. Nem lehet hinni böjt nélkül, és böjtölni sem érdemes hit nélkül. Az legfönnebb fogyókúrát jelentene. A hívő ember nagyböjti, negyvennapos visszavonulása egyfajta lelki edzés, lelkigyakorlat, az Isten iránti szeretet és hűség szakítópróbája. Mielőtt egy acélhuzalt kiadnak a gyárból, szakítási próbát végeznek vele. Mielőtt egy hidat átadnak a forgalomnak, terhelési próbának vetik alá. Az űrhajósokat hónapokkal a repülés előtt szoktatják a súlytalanság állapotához, a magzatnak kilenc hónapra van szüksége, amíg emberré formálódik az anyaméhben, a gyermeknek is ki kell járnia az iskolát, hogy tudást, mesterséget szerezzen, de még azután is gyakornokként tapasztalatra van szüksége.

    De talán a legfontosabb, amit a mai evangélium kijelent: beteljesedett az idő! A nagy dolgok érést, hosszas előkészületet, csendes elmélyülést igényelnek. Mi meg rohanunk, semmire és senkire nincs időnk, tele a határidőnaplónk, időpontok, minket felülmúló pénzügyi és politikai döntések szorításában élünk, s közben talán soha nem fogjuk meg- és átélni, megérezni és megérteni, mit jelent, amikor betelt az idő…

    Erre kapunk esélyt nagyböjtben: álljunk meg, szakítsunk időt magunkra és Istenre… Hogy a kísértésekkel is szembenézve, bukásainkkal is számolva térdre kényszerítsük rohanó énünket, merjünk áttetszővé válni, hogy felemésszen az isteni és a felebaráti szeretet.

    Nagyböjt szent negyvennapja, hívő életünk pusztája, ahol jó együtt lenni nemcsak a vadállatokkal – akiket lassanként megszelídíthetünk –, hanem a Lélekkel és Isten angyalaival is, akik segítenek megérteni Isten igéjét, amely nélkülözhetetlenebb, mint a mindennapi kenyér. A böjtből helyes önismeret, szívből jövő imádság fakad, ami aztán tevékeny szeretetre ösztönöz, és felebarátaink felé fordít. A testi-szellemi aszkézis egészséget, harmóniát szül, lelkileg is megfiatalít, „formába ráz”, és újult erővel ünnepelhetjük húsvét szent
    titkait.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."